Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

150 287. szám. meg. Hogy azonban a tulajdonos az ilyen célokra szükséges területeket az üzemterv elkészültéig és jóváhagyásáig se legyen kénytelen nélkülözni, a javaslat az erdőbirtok nagyságához viszonyítva megállapítja azt a legnagyobb területet, amelyet a tulajdonos az említett célokra hatósági engedély nélkül addig is igénybe vehet, míg az üzemterv jóváhagyást nyer. A lő. §-hoz. A javaslat méltányosságból biztosítja ugyan az erdőtulajdonosoknak azt a jogot, hogy az erdőterületből bizonyos területrészeket a 11. §. rendelkezéseitől eltérően a 13. és a 14. §-okban megjelölt különleges célokra is igénybevegyenek, ezzel szemben azonban biztosítania kell az erdőrendészeti hatóságnak azt a jogot, hogy az ilyen különleges használatra kihasított területrészeknek beerdősítését . és erdőgazdasági művelés alá vételét elrendelhesse, mihelyt azok az engedélyezett célra nem használtatnak, avagy ilyen használásuk a talaj termőerejének megóvása szempontjából aggályos. E szakasz szerint az erdőtulajdonosnak az erdő belsejében fekvő, más művelési ághoz tartozó területeit (szántó, rét, legelő stb.) az erdőhöz tartozóknak kell tekinteni. A javaslat ennek kimondásával azt kívánja biztosítani, hogy ezek a területek, amelyek egyébként a rendszeres erdőgazdálkodáshoz is szükségesek, az erdőbirtoktól függetlenül idegen kézre ne kerülhessenek. Ez ugyanis az erdővédelmi és az erdőgazdasági érdekekre annyira káros lehet, hogy az idegen kézre jutott ilyen területet később a 297. §-ban szabályozott kisajátítási eljárás alkalmazásával kellene erdővédelmi érdekből újra az erdő tulajdonosa számára visszaszerezni. A szakaszban foglalt általános rendelkezés alól kivonja a javaslat az 1913: X. törvénycikk hatálya alá eső közös legelőkből erdőnek minősülő területrészeket, mert máskülönben a közös legelőnek a többi területrészei is mint erdőhöz tartozók szintén az erdőtörvény hatálya alá kerültek volna, ami pedig kívül esett volna azon a célon, amelyet a javaslat elérni kíván. A 16. §-hoz. Minthogy a javaslat általában az erdők jelenlegi állományának fenntartására, sőt gyarapítására törekszik, ehhez képest erdőterületnek az erdőgazdasági művelés alól való végleges kivonását is általában csak úgy lehet megengedni, ha az erdőtulajdonos helyette legalább ugyanakkora más területet vesz ugyanakkor erdőgazdasági művelés alá. Ezt a szabályt a gyakorlat már eddig is követi. A 79. §. szerint a földmívelésügyi miniszter a területpótlást elengedheti, ha erdőmegosztás során az erdőterületet közérdekű célra vagy gyógyintézet, menedékház, kilátó vagy a tulajdonos részére szükséges lakóház létesítése céljára kérik. A szakasz utolsó bekezdése erre az esetre utal. E bekezdés szerint nem szükséges területpótlás akkor sem, ha az erdőt törvény értelmében kell az erdőművelés alól kivonni, mert nem lenne méltányos a tulajdonost területpótlásra kötelezni akkor, amikor az erdőművelés megszüntetését akaratától függetlenül törvény rendeli el. A gyakorlati életből merített tapasztalatokon okulva, ki kellett e szakaszban mondani azt is, hogy a kibocsátott terület faállományát csak olyan mértékben szabad kiirtani, amilyen mértékben a csereterületen az erdőtelepítés teljes sikerrel már megvalósult, más szóval, hogy az erdősítésnek meg kell előznie a faállomány letárolását és kiirtását. A múltban ugyanis ez rendszerint éppen megfordítva történt, aminek azután az a káros következménye volt, hogy a csereterület beerdősítése csak hosszú évek múlva, sőt igen sokszor csak erélyes rendszabályok alkalmazása után hajtatott végre. A 17. §-hoz. A 16. §. megadja a lehetőséget arra, hogy a földmívelésügyi miniszter erdőterületet az erdőgazdasági művelés alól kibocsásson. Minthogy az erdőművelés megszüntetése véderdőnél a véderdő rendeltetését tekintve általában