Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
122 287. szám. kodott arról, hogy a kölcsönt igénybevevő erdőtulajdonos az erdőhasználatot az okszerűség arányain túl ne gyakorolhassa, hanem csupán az okszerű és a tartamos gazdálkodásnak megfelelő fatermést használhassa ki ; sőt kimondta azt is, hogy a kölcsöntörlesztés kétségessé válása esetében az erdőbirtokot államerdészeti kezelésbe is lehet utalni. A törvényjavaslat az igazságügyi minisztérium és a pénzügyminisztérium javaslata alapján az idézett törvény hatályon kívül helyezését tervezi, egyfelől mert eddig egyetlenegy esetben sem volt alkalmazására szükség, másfelől mert a viszonyok teljes megváltozása miatt a kötvények kibocsátására vonatkozó részében is végrehajthatatlan. A szóbanforgó törvényt a jelen törvényjavaslat rendelkezései következtében egyébként is módosítani kellene, mert a kötelező rendszeres erdőgazdálkodás általános kiterjesztése által a 2—4. §-ai feleslegessé válnak és mellőzni kellene az 5. §-t is, amely a kölcsönnel terhelt erdőbirtoknak szükség esetében kényszer-államerdészeti kezeléséről rendelkezik. Az ilyen kény szerkezelés, amely a törvény rendelkezése szerint nemcsak a szakszerű kezelésre, hanem anyagértékesítésre, valamint anyag- és pénzkezelésre is kiterjed, az államra olyan súlyos erkölcsi és anyagi felelősséget hárítana, amit az állam nem vállalhat magára. De másfelől számolni kell azzal is, hogy az államerdészeti igazgatási szervezet az ilyen kiterjedt és nagy ellenőrzést igénylő kezelésre nincs kellőképpen berendezkedve. Meg kell jegyeznem, hogy az erdők hitelképességét igen hatályosan mozdítja majd elő a magánerdőkre is kötelező rendszeres gazdálkodás, továbbá a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely szerint rendkívülifahasználatokra csak a jelzálogos hitelezők hozzájárulása esetében lehet engedélyt adni. X. A törvényjavaslat az erdők megosztásának szabályozását is feladatául tűzte ki. Az erdőgazdaság természetéből következik, hogy rendszeres és fejlett gazdálkodás csak megfelelő terjedelmet elérő erdőterületen lehetséges, mert az erdőterület apadásával fokozatosan csökkennek a helyesebb és jövedelmezőbb gazdálkodás lehetőségei, megszaporodnak az erdőkárosítások és ezzel együtt az erdővédelemmel járó kiadások, lényegesen emelkednek a határbiztosítási költségek ; de fokozódnak a természeti erők káros hatásai is. Mindehhez járul még rendszerint a szállítási nehézség is, mert kisebb erdő tulajdonosa csak ritkán rendelkezik közúthoz csatlakozó magánúttal s e miatt az erdei termékeket csak idegen földterületen hatósági beavatkozás igénybevételével tudja elszállítani. Az erdőknek kisebb birtoktestekre való megosztása, eldarabolása az országos erdőgazdasági érdekekre is rendkívül hátrányos, mert annak következtében, hogy az apró birtoktesteket nem lehet a fejlett erdőgazdaság igényeit egyedül kielégítő üzemmódokban kezelni, az elaprózás által az erdő hozadéka mennyiségben és minőségben egyaránt jelentékenyen csökken és sem értékesebb műszaki fa, sem keresettebb faválasztékok termelésével és előállításával nem képes a fapiac igényeit kielégíteni De különösen abban szenved a közérdek kárt, hogy az elaprózott erdők talaja termőerőben lényegesen leromlik, sőt —• mint eddigi tapasztalataink igazolják —- a területek a mértéktelen használatok következtében, főleg hegyes vidéken, rendszerint elkopárosodnak. Fokozottan jelentkeznek az erdőmegosztás hátrányai különösen akkor, ha a megosztásnál nem fordítanak gondot a kihasítandó darabok helyes kialakítására, ha előre nem számolnak az egyes darabok alakjával, terepviszonyaival, a termékek kiszállításának a természetes irányával és a darabok egymásközti elhelyezkedésévek Nálunk az eddig véghezvitt eldarabolásoknál és erdőmegosz-
