Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

IIB 287. szám. felmerülhetnek. Hiánya a szabályozásnak az is, hogy az átszállítás céljaira igénybevett utak és földterületek használatáért, valamint a felmerülő károkért járó kártalanítás kérdésének elintézését a közigazgatási eljárásból egészen kikapcsolja és bár a szállítótól azt követeli, hogy a kártalanítások biztosítására szolgáló pénzbiztosítékot a közigazgatási hatóságnál tegye le, a kártalanítás vitás kérdéseiben a feleket mégis egyenesen bírói útra utasítja. . ..." A vízi szállításnál — helyesebben a faúsztatásnál és tutajozásnál — különösen az eljárási szabályok bizonyultak a gyakorlatban célszerűtleneknek főleg a miatt, mert az úsztatási és tutajozási engedélyek megadását, valamint a szállítás céljaira szolgáló víziművek felállításának engedélyezését már elsőfokon is a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalják, sőt még a kérvényeket is közvetlenül a földmívelésügyi miniszterhez rendelik benyújtani. Ez az eljárás az ügyek gyors elintézését rendkívül megnehezíti. A víziszállítás szabályozása hiányos abban is, hogy a tutajozás és az úsztatás céljaira szolgáló víziművek további sorsáról nem gondoskodik arra az esetre, ha a vízimű létesítőjének vagy fenntartójának a szállítási joga megszűnik. Az erdei termékeknek idegen területen való szükség-átszállítását, valamint a tutajozást és a faúsztatást a felsorolt hiányok pótlása mellett és a törvény fennállása óta szerzett tapasztalatok felhasználásával ennek a törvényjavaslatnak a harmadik címe kívánja újból szabályozni. VI. ' A községi és némely más erdők és kopár területek állami kezeléséről, továbbá a közbirtokosságok és a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában lévő, közösen használt erdők és kopár területek gazdasági ügyvitelének szabályozásáról szóló 1898 : XIX. t.-c. I. címében az erdők állami kezelésére nézve megállapított szabályok az életben kiválóan megálltak a helyüket és a várakozásokat teljes mértékben kielégítették. A törvényjavaslat ezeket a rendelkezéseket tehát csaknem változatlanul vette át az első cím VI. fejezete alá és csak annyiban változtatott rajtuk, amennyiben azt az erdők fenntartására vonatkozó szabályok megváltozása szükségessé teszi. Az 1898 : XIX. törvénycikknek a közbirtokosságok és a volt úrbéresek tulajdonában lévő erdők és kopárterületek gazdasági ügyvitelének szabályozásáról szóló II. címében foglalt jogszabályokat az osztatlan közös legelőkről szóló 1913 : X. törvénycikkben lefektetett elvi alapokon az alábbi okokból új jogszabályokkal kell felcserélni. A közbirtokosságok és a volt úrbéres birtokosságok közös vagyonának kezelésénél, a hasznok és a jövedelmek megosztásánál és felhasználásánál 1898-ig a legrendezetlenebb és legvisszásabb állapotok uralkodtak, sőt visszaélések is elég gyakran történtek. A közös jogosultak nem szervezkedtek, a legtöbb esetben azt sem tisztázták, hogy kik a tulajdonképpeni jogosultak és mégkevésbbé azt, hogy az egyes jogosultak mekkora arányrésszel rendelkezhetnek jogosan ; a haszonvételek gyakorlásánál és különösen az erdei termékek értékesítésénél pedig a legtöbbször megdöbbentő könnyelműséggel jártak el. Mindezeket a rendszertelenségeket és visszásságokat, sőt az előforduló visszaéléseket is a hatóságnak tétlenül kellett néznie, mert vagyonfelügyeleti beavatkozásra törvényes felhatalmazása nem volt. Mindössze az erdőrendészeti hatóságnak volt a közös erdő kezelésére nézve erdőrendészeti felügyeleti joga, de ez a jog a használatok és a jövedelmek helyes és igazságos felosztására nem terjedt ki. Ezeket a visszás és tűrhetetlen állapotokat szüntette meg az 1898 : XIX. t.-c. II. címe, amely a közbirtokosságokat és az úrbéres birtokosságokat törvényes formák között való szervezkedésre, valamint a használatok gyakorlása és