Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

287. szám- 109 lölt területek és a természetvédelmi ren­delkezésekkel érintett területek faállo­mányaira nem vonatkoznak, egyéb erdőterületeken pedig a faállomány letárolása csak elkerülhetetlen szükség esetében rendelhető el s a faállo­mány megritkítása sem terjedhet az elkerülhetetlen szükség körén tjíl ; a letárolás vagy megritkítás szükséges­ségét és mértékét a kereskedelemügyi és a földmívelésügyi miniszterek egyet­értve állapítják meg. 312. §. Addig is, amíg a törvény­hozás rendelkezik, a földmívelésügyi miniszter —- a kereskedelemügyi és a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértve — az Országos Természet­védelmi Tanács meghallgatása után rendelettel részletesen szabályozza a természetvédelmi területek és tájvé­delmi körzetek, valamint általában erdők és más területek látogatásának módozatait. E szabályozásban a kö­zönség közlekedésének, különösen a turistaforgalomnak érdekét oly módon kell biztosítani és előmozdítani, hogy a magántulajdon és a magántulajdonból folyó jogosultságok, különösen az erdő­gazdálkodás és a vadászat a fennálló jogban megállapított korlátozásokat meghaladó mértékben ne szenvedjenek sérelmet. A rendeletben gondoskodni kell az előbbi bekezdésben megjelölt célra a fennálló jogviszonyok értelmében hasz­nálható helyek (turistahelyek) és utak (turistautak) nyilvántartásba vételéről és annak megállapításáról, hogy ezek közül melyek mily előfeltételek, időbeli és más korlátozások mellett használ­hatók. A nyilvántartásbavétel előtt a fennálló helyzet felől a tulajdonost és az érdekelt szervezeteket meg kell hall­gatni. Azokat a helyeket és utakat (gyalogösvényeket), amelyeknek az előbbi bekezdésben megjelölt célra használata a jelen törvény hatályba­lépésekor szabad volt és amelyeket ennek megfelelően a földmívelésügyi miniszter nyilvántartásba vett, az em­lített forgalom elől a tulajdonos — ha erre egyébként joga van — véglegesen csak a földmívelésügyi miniszternél legalább félévvel előbb tett bejelentés után zárhatja el. A földmívelésügyi miniszter rendelettel meghatározhatj>a az időpontot (időpontokat), amelytől kezdve a forgalmat az előbbi rendelke­zés esetében el lehet zárni. A forgalom elől ily módon véglegesen elzárt helye­ket és utakat a nyilvántartásból tö­rölni kell. Oly helyeket és utakat (gyalogösvé­nyeket), amelyeknek az első bekezdés­ben említett célra használata a jelen törvény hatálybalépésekor nem volt szabad, az említett célra a jelen §. értelmében megnyitni és nyilvántar­tásba venni csak a tulajdonos bele­egyezésével lehet. A használat időbeli, személyi és más korlátozásait csoportokba foglalás útján kell megállapítani és a turistahelyeket, illetőleg a turistautakat a megállapított csoportokba beosztva kell a nyilván­tartásba felvenni. A jelen §-ban említett helyeknek és utaknak (gyalogösvényeknek) nyilván­tartásba vétele, illetőleg azoknak a nyilvántartásból törlése nem érinti a tulajdonos és a használó egymásközti magánj ogi j ogvisz onyát. A földmívelésügyi miniszter, a bel­ügyminiszterrel egyetértve, az érde­kelt tulajdonosok és szervezetek meg­hallgatása után rendelettel állapítja meg, hogy a turistaság szervezete és annak közegei mennyiben működhet­nek közre a jelen §-ban megjelölt he­lyeken és utakon a rend fenntartásá­ban. 313. §. E törvény életbelépésével hatályát veszti : az 1879 : XXXI. törvénycikk, az 1884 : XXVI. törvény­cikk, .az 1885: XXIII. t.-c. 55., 56., 175. és 176. §-a, valamint a 184. §. c) pontja, az 1894 : XII. t.-c. 13., 14. és 57. §-a, az 1896 : XXVI. t.-c. 73. és 74. §-a, valamint az 57. §. 8. pontja, az 1898 : XIX. törvénycikk, az 1913 : XXXIII. t.-c. 9. és 10.§-a, az 14a

Next

/
Oldalképek
Tartalom