Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

1Ô6 % 287. szám. megegyezés hiányában a földmivelés­ügyi miniszter határozza meg és a kártérítés szolgáltatására a tulajdonost kötelezi. A Jogosított kérelmére a kár­térítés szolgáltatását a kötelezett biz­tosítani tartozik. Az érdekelt fél igé­nyét a földmivelésügyi miniszter hatá­rozatával szemben annak közlésétől számított harminc nap alatt rendes bírói úton érvényesítheti. Az első bekezdésben említett jogo­sítványokat a tulajdonos csak a föld­mivelésügyi miniszter hozzájárulásával engedhet. 297. §. Erdővel körülzárt vagy er­dőbe beékelt idegen terület, amely 10 kataszteri holdat meg nem halad, az erdőtulajdonos javára kisajátítható, ha az okszerű erdőgazdálkodást az idegen tulajdon jelentékenyen megnehezíti. A kisajátított ingatlanért a tulajdonos választása szerint vagy ugyanolyan értékű ingatlant vagy kisajátítási árt követelhet. A kisajátítási jogot a földmivelés­ügyi miniszter adja meg. A kisajátított ingatlan az erdőhöz tartozó terület (15. §.). 298. §. Azokban az esetekben, ame­lyekben ez a törvény a kisajátítási jog megadását a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe utalja, a földmivelésügyi miniszter gyakorolja a kisajátítási el­járás körében azt a hatáskört, amely az egyébként fennálló jogszabályok értelmében a kereskedelemügyi mi­nisztert illeti meg. 299. §. Ennek a törvénynek a ha­tálya alá eső ingatlannak nem a jelen törvényben meghatározott okból kisa. játítása esetében a kisajátítási jog engedélyezésére nézve kisajátítás előtt a földmivelésügyi minisztert meg kell hallgatni. 300. §. A jelen törvény hatálya alá eső területen a bányahatóság csak az erdőrendészeti hatóság meghallgatásá­val adhat kutatási vagy bányaműve­lési engedélyt és a munkálatok feltéte­leit ugyancsak az erdőrendészeti ható­ság meghallgatásával állapítja meg. 301. §. Az egyenként tíz kataszteri holdnál nem nagyobb kiterjedésű, egy­mással határos vagy egymáshoz közel eső erdők tulajdonosai az elsőfokú erdőrendészeti hatóságnál kérelmet ter­jeszthetnek elő, hogy közös erdőgaz­dálkodás vitele végett erdőgazdasági közösséget alakíthassanak. Az erdőrendészeti hatóság, ha a ké­relmezők erdőterületének nagyságát, fekvését és a közös erdőgazdálkodás vitele szempontjából lényeges más kö­rülményeket tekintve az erdőgazda­sági közösség megalakítását célszerűnek látja, megállapítja a közös erdőgazda­ságba célszerűen bevonható területe­ket és az érdekelteket gyűlésre hívja össze. A gyűlésen az erdőrendészeti hatóság kiküldöttje elnököl. Ha az érdekelt tulajdonosok terület­arány szerint számított háromnegyed része a megalakulás mellett szavaz, az erdőrendészeti hatóság az erdőgazda­sági közösség megalakítását elrendeli. Az erdőgazdasági közösségbe tartoz­nak mindazok a tíz kataszteri holdnál nem nagyobb külön-külön tulajdon­ban álló erdők, amelyek az erdőrendé­szeti hatóság által az előbbi bekezdés értelmében kijelölt területen feküsz­nek. A közösségbe a tulajdonos kérel­mére a kijelölt területen fekvő tíz ka­taszteri holdnál nagyobb erdő is be­vonható. Az erdőgazdasági közösségbe foglalt erdőket a jelen törvény alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha egységes erdőbirtokot alkotná­nak s államerdészeti kezelésbe kell venni ; az ilyen erdőbirtokot kezelési járulék nem terheli. Az erdőgazdasági közösség szerve­zete és ügyvitele tekintetében a jelen törvénynek az erdőbirtokossági társu­latokra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni azokkal az el-' térésekkel, amelyeket a földmivelés­ügyi miniszter az igazságügyminisz^ térrel egyetértve rendelettel megállapít. 302. §. Az 1920: XXXIV. t.-c,8.|-a a következő rendelkezéssel egészül ki:

Next

/
Oldalképek
Tartalom