Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
287. szám. 1(R (Btk. 80. §.) feltételei nem forognak is fenn, az ilyen egyén nem büntethető, feltéve, hogy a kihágást az erdészeti személyzetnek a helyszínén azonnal vagy legalább a községi elöljáróságnak huszonnégy órán belül bejelentette. Nem lehet büntetni továbbá legeltetési kihágás miatt azt sem, aki igazolja, hogy a legelőállat közvetlenül fenyegető veszély elől menekült vagy hajtatott az erdőbe. Az eljárási költség, a hajtópénz és az okozott kár megtérítésére azonban a tettest ilyen esetekben is kötelezni kell. 271. §. Erdei kihágás esetében az elévülés a büntető eljárás megindítását az elkövetés napjától számított két év elteltével, a kiszabott pénzbüntetés végrehajtását pedig az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három év elteltével zárja ki. 272. §. Ha a jelen törvény mást nem rendel, az erdei kihágásokra a kihágási büntetőtörvénykönyv általános rendelkezéseit és az ezeket módosító és kiegészítő törvények rendelkezéseit kell alkalmazni. C) Az erdei kihágással okozott károk megtérítése. Hajtópénz. 273. §. Ha a sértettet megillető kártérítés összegének megállapítása az erdei árszabályzat alapján történik, erre nézve az alábbi a—h) pontokban foglalt rendelkezések irányadók. a) Erdei lopás esetében általában az ellopott dolognak az árszabályzat szerinti értékét kell kártérítésül megállapítani. b) Élőfa ledöntése esetében rendszerint a fa értékének egynegyed részét kell kártérítésként megállapítani. Ha azonban a fa ledöntésével nagyobb hézag támadt s ennek természetes felújulása nem remélhető, vagy a fa magtermésre már érett volt vagy nagyobb méretű, értékes faválaszték nyerése céljából visszahagyott fa volt : a kártérítés összeget a fa értékének felerészében kell megállapítani. Ha olyan fa döntetett ki, amelyet • a körülötte lévő hézagok természetes úton felújítása vagy az alatta megtelepült fiatalos vagy egyéb növényzet védelme, vagy a talaj védelme érdekében továbbra is fenn kellett volna tartani : a fa egész értékét kell kártérítésként megállapítani. Ha a fa út, birtokhatár vagy taghat ár menti fasorban állott, a fa értékének kétszeresét kell kártérítésként megállapítani. Ha pedig a. fa szélfogó fasorban vagy szélfogó pasztában állott, a fa értékének két és félszeresét kell kártérítésként megállapítani. c) Száraz fának gyökerestől kidöntése esetében, ha a fának talajkötési rendeltetése volt, a fa egész értékét kell kártérítésként megállapítani. d) Élőfa megrongálása esetében a kártérítést a b) pont szerint járó kártérítési összegnek olyan aránylagos hányadában kell megállapítani, amilyen a megrongálás folytán előreláthatóan bekövetkező sínylődés mértékének megfelel. Ha pedig a megrongált fa előreláthatólag kipusztul, a kártérítés összegét a b) pont szerint kell megállapítani. e) Levágott fának vagy erdei terméknek vagy feldolgozott avagy feldolgozás alatt álló fának vagy erdei terméknek megrongálása esetében à sértetlen érték és a megrongálás folytán lecsökkent érték között mutatkozó különbözetet kell kártérítésül megállapítani. f) Faágnak vagy zöld gallynak élőfáról levágása vagy letörése esetében, ha a d) pont alkalmazása nem lehetséges, kártérítésként a levágott vagy letört faanyag értékének felerészét kell megállapítani. Ha pedig az ágak és gallyak olyan fáról szedettek, amely a b) pont értelmében különleges rendeltetése miatt szigorúbb védelem alá esik, a levágott vagy letört faanyag értékének teljes összegét kell megállapítani. : Í i g) A földben visszahagyott f atusk© kiásása vagy megrongálása esetében,