Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-228

228. szám. 249 hátik ugyan az 1914 : XLI. t.-c. T. §-ában meghatározott rágalmazás vétségnek a megállapítására, a levélből azonban nem tűnik ki, hogy a panaszolt tényállítás a feljelentő Rónai Pál jószágigazgatóra vonatkozik, mert a megbízott nevét a levél nem közli és a levél egyéb megbízottról (»itteni megbízott«) is beszél és ahol a feljelentő nevét említi, ott nem a »megbízott« szót használja, hanem »Rónai jószágigazgatót«, vagy egyszerűen »Rónai urat« említi. Minthogy pedig az iratokban a feljelentő tényállításán kívül nincs egyéb adat, arra, hogy a levélben foglalt kitétel a feljelentőre vonatkozik, ezért a feljelentőnek a panaszhoz való jogosultságát. és így a panasznak K. Mándy Sámuel felsőházi taggal való összefüggését megállapítani nem lehet még akkor sem, ha valónak kellene tekinteni, hogy a levelet tényleg K. Mándy Sámuel felsőházi tag írta. Ezen az alapon a mentelmi bizottság nem látja az összefüggést a feljelentő személye és K. Mándy Sámuel felsőházi tag panaszolt cselekménye közt, miért is a mentelmi bizottság azt a javaslatot terjeszti a t. Felsőház elé, hogy a fennforgó esetre vonatkozólag K. Mándy Sámuel felsőházi tag mentelmi jogának felfüggesztését mellőzni méltóztassék. Erről a budapesti Mr. főügyész útján a budapesti kir. büntető járásbíróság értesítendő. Kelt Budapesten, a Felsőház mentelmi bizottságának 1934. évi február hó 9. napján tartott üléséből. Degré Miklós s. k, Osvald István s. k., a mentelmi bizottság elnöke. a mentelmi bizottság jegyzője. Felsőházi iromány. 1931—1936. V". kötet. 3Ü