Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-265
842 265. szám. Egy fél évszázadnak kellett eltelni, a világháború szomorú tapasztalatait kellett végigszenvedni, hogy nyilvánvalóvá váljék a közvélemény előtt, miszerint az 1878. évi V. t.-cikkben foglalt magyar Btk.-nek rendelkezései a hűtlenségi és kémkedési cselekmények megtorlása tekintetében ma már hézagosak, ma már nem elég hatékonyak és a modern korral lépést tartó külföldi törvények mögött elmaradnak. És mivel a veszélyeztetett közérdek védelmében nem lehetett várni egy új büntetőjogi kódex megalkotásáig, a magyar törvényhozás 1930-ban a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről és a közönséges büntetőtörvények egyes rendelkezéseinek ezzel kapcsolatos módosításáról és kiegészítéséről szóló 1930. évi III. t.^e.-ben pótolta az immár nyilvánvalóvá vált hiányt. Ez az 1930. évi III. t.-c. 3. fejezetében, amely 3-ik fejezet az 1878. évi V. t.-c. egyes rendelkezéseinek módosítását és kiegészítését tárgyalja, a hűtlenség bűncselekményének kérdését 57—71. §§-aibanúgy a polgári, mint a katonai bíráskodás körére is kitérjedőleg újból szabályozta, ami által az 1878. évi V. t.-cnek vonatkozó 142—151. §§-ai hatályukat veszítették. Az 1930. évi III. t.-c. vonatkozó rendelkezései tehát' már az eddiginél fokozottabb büntetőjogi védelemben részesítik az államot. Azonban az életnek állandó és gyors ütemű fejlődése eredményezte, hogy ami 1930-ban megfelelőnek látszott, az ma már, alig néhány esztendő elmultával nem bizonyult elégségesnek, nem bizonyult elég hatékonynak. A mindennapi élet követelménye sürgetően vetette fel az 1930. évi III. t.-cnek a titok kikémlelésére, elárulására és felfedezésére vonatkozó 61., 62. és 64. §§-aiban megállapított büntetési tételek módosítását, szigorítását. Felvetette egy szigorító módosítás szükségességét az a tapasztalati tény, amely különösen 1925 óta, a háborúra vonatkozó kivételes rendelkezések hatályának a kémkedési bűncselekmények vonatkozásában való megszűnése, vagyis az ezen bűncselekményekre alkalmazott halálbüntetés megszüntetése óta nyilvánult meg, amely szomorú tapasztalati tény szerint a kémkedési és árulási bűncselekmények száma évről-évre emelkedőben van, sőt a tárgyalás alatt álló törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolásban közölt számadat tanúsága szerint az elítéléssel befejezett bűnesetek száma az 1930. évben előfordult 17 esettel szemben 1933. évre ugrásszerűen 57 esetre emelkedett. Ilyen körülmények között ezúttal sem várhatott a kormány egy új általános büntetőjogi kódex megalkotásáig, hanem kénytelen volt felelőssége tudatában a törvényhozás elé terjeszteni a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot. A törvényjavaslatnak célja, amint azt a címe is jelzi, a hűtlenségnek szigorúbb büntetése. A tervezett szigorúbb büntetés a ma érvényben levő joghoz képest a következő eltéréseket, szigorításokat tartalmazza : A törvényjavaslat 2. §-ának első bekezdése megfelel az 1930. évi III. t.-c. 61. §-a 1. bekezdésének, csupán a minősítési tényelemek közé veszi fel újításként a tudomásra juttatás célzatát. A törvényjavaslat 2. §-ának 2. bekezdése is megegyezik részben az 1930. évi III. t.-c. 61. §-ának 2. bekezdése 1. pontjával, azzal a két eltéréssel, hogy az életfogytiglan tartó fegyházbüntetés alkalmazhatóságát kiterjeszti az említett 61. §. 4—6. pontjaiban felsorolt kísérleti és előkészületi cselekményekre is, továbbá arra az esetre is, amikor a titok, lopás, vagy erőszakos cselekmény útján szereztetett meg. A törvényjavaslat 2. §-a utolsó bekezdése a hűtlenség legsúlyosabb esetére, nevezetesen arra az esetre, amikor a cselekményt abból a célból követték el,
