Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-205

205. szám. 39 Az (i) bekezdés azokról az esetekről rendelkezik, amelyekben az ott említett körülmények bekövetkeztével a szabályszerű elbánás alá vonást el kell rendelni, a (2) bekezdés pedig azokról az esetekről, amelyeknél csak a lehetősége nyílik meg annak, hogy a szabályszerű elbánás alá vonást az arra illetékes hatóság elrendelje. Ez a megkülönböztetés megfelel egyrészt az e tekintetben jelenleg is hatályban levő szabályoknak, de másrészt ezt a felsorolt esetek természete is indokolttá teszi. Az (1) bekezdés a) pontja a hivatalok (intézetek, stb.) vagy állások átszervezése, vagy azoknak megszüntetése miatt nélkülözhetővé vált alkalmazottak szabályszerű elbánás alá vonását rendeli el, ha azok az említett körülményeket megállapító határozat keltét követő hat hónapon belül, illetőleg amennyiben díjnokról vagy kisegítő szolgáról vagy ezekkel egy tekintet alá eső alkalmazottról van szó, a határozat keltét követő három hónapon belül megfelelő alkalmazásban nem voltak elhelyezhetők. Ez a rendelkezés az 1912 : LXV. t.-c. 35. §-ának (a) bekezdésében foglalt rendelkezéstől annyiban tér el, hogy a jövőben az ilyen esetekben már nem kell az alkalmazottat rendelkezési állományba helyezni, és hogy az ilyen esetekben a szabályszerű elbánás alá vonásig eltölthető idő a tisztviselőknél és ezekkel egy tekintet alá eső alkalmazottaknál egy évről hat hónapra száll le. A díjnokokra és a kisegítő szolgákra vonatkozó rendelkezés rájuk nézve a jelenlegi helyzetnél előnyösebb helyzetet teremt, mert ezeknek ezidőszerint a hivatalok vagy állások átszervezése vagy megszüntetése esetén kedvezményi időre nincs igényük. A b) pont a fegyelmi úton áthelyezésre ítélt olyan alkalmazottnak szabályszerű elbánás alá vonását rendeli el, akit a fegyelmi ítéletben megjelölt állásra az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három hónapon belül bármilyen okból elhelyezni nem lehetett. Ez a rendelkezés —• eltekintve a három hónapi határidőtől —- megfelel a legtöbb esetben eddig is követett eljárásnak és törvénybe iktatásara a viták kizárása és az egyöntetű eljárás biztosítása céljából van szükség. A c) pontban foglalt rendelkezés szerint az alkalmazottat országgyűlési képviselővé megválasztása esetén szabályszerű elbánás alá kell vonni. Az 1925 : XXVI. t.-c. 182. §-a szerint az országgyűlési képviselővé megválasztott közszolgálati alkalmazottat, ha nyugdíjra még nem szerzett igényt, végkielégíteni kell, ha pedig már nyugdíjra szerzett igényt, részére a képviselői megbízatás alatt, a szolgálati ideje alapján őt megillető nyugdíjnak megfelelő járandóságokat kell folyósítani. A c) pontban foglalt rendelkezés a hatályban levő ezektől a szabályoktól annyiban tér el, hogy a képviselővé megválasztás esetén megszünteti az alkalmazottnak szolgálati viszonyát is. A jelenlegi létszámviszonyok, illetőleg a tisztviselői létszámoknak jövőbeni alakulása ugyanis azt mutatja, hogy az országgyűlési képviselői megbízatás megszűntével az alkalmazottakat a tényleges szolgálatban elhelyezni már aligha lesz lehetséges, s így őket megbízatásuk elteltével, a hatályban levő szabályok szerint is, szabályszerű elbánás alá kell majd vonni. A hatályban levő az a szabály, hogy a képviselői minőségben eltöltött időt a nyugdíjazásnál figyelembe kell venni, olyan kivétel az általános szabály alól, amelyet elvi szempontból fenntartani nem lehet. A (2) bekezdés a) pontja lehetővé teszi, hogy a betegség miatt több mint hat hónap óta szolgálatot nem teljesítő alkalmazottat szabályszerű elbánás alá vonni lehessen. A jelenlegi szabályok szerint is meg volt a lehetősége a szabályszerű elbánás alá vonás elrendelésének ilyen esetben, de csak akkor, ha a betegség miatt szolgálaton kívül töltött idő az egy évet meghaladta. E szigorúbb szabályt szolgálati érdekek teszik szükségessé. A b) pontban foglalt rendelkezés lényegét tekintve, nem egyéb, mint tovább-