Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-221

221. szám. 237 221. szám. A Felsőház közjogi és törvénykezési bizottságának jelentése „az ügyvédi rendtartás újabb módosításáról" szóló 210. számú törvényjavaslat tárgyában. Tisztelt Felsőház! Az országgyűlés képviselőháza 1934. évi január hó 19-én tartott ülésében harmadszori olvasásban is elfogadta a m. kir. igazságügy miniszternek »az ügyvédi rendtartás újabb módosításáról« szóló törvényjavaslatát és azt alkotmányos hozzá­járulás céljából a Felsőházhoz átküldötte. A Felsőház közjogi és törvénykezési bizottsága az átküldött törvényjavaslatot 1934. évi február hó 6-án megtartott ülésében tárgyalta és tárgyalásáról az alábbi jelentést terjeszti a t. Felsőház elé. Amikor a magyar törvényhozás az 1874. évi XXXIV. t. c.-ben az ügyvédi kamarák önkormányzatát törvénybe iktatta, ugyanakkor az ügyvédi kamarák számának, székhelyének és kerületének megállapítását a m. kir. igazságügyminisz­terre bízta azzal, hogy mindegyik ügyvédi kamara legalább 30 ügyvédet foglaljon magában és egy vagy több törvényszék területére terjedjen ki. A mai Magyarország területén 18 ügyvédi kamara van. Ezek közül a legkisebb létszámú a soproni 54 taggal, viszont a legnagyobb létszámú a budapesti ezidő­szerint 3223 taggal. Tájékozásul szolgáljon, hogy a budapesti ügyvédi kamara az 1874. évi XXXIV. t.-c. hatálybaléptekor mintegy 700 taggal rendelkezett. A budapesti' ügyvédi kamara tagjainak létszáma 1874 óta, tehát több mint megnégyszereződött. Ez a körülmény a budapesti ügyvédi kamara önkormányzatának zavartalan működése elé majdnem azt lehet mondani, hogy leküzdhetetlen akadályokat emelt. Ma már kézenfekvő, hogy egy háromezer tagot meghaladó autonóm testület márcsak tagjainak létszámánál fogva sem alkalmas arra, hogy működését a valódi értelemben vett önkormányzat szellemében fejthesse ki. Már egymagában egy megfelelő befogadó képességű helyiségnek a hiánya, de ezen túlmenőleg egy többezer tagból álló közgyűlésnek helyes vezetése, a tanács­kozás rendjének fenntartása, a tanácskozás rendjének biztosítása, egy a tömeg­befolyásoktól mentes valódi többségi akaratnak a kialakulása majdnem ember­feletti feladat elé állítja az autonómia vezetőségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom