Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-218
218. szám. 217 államok jogát tartani, hogy főként hosszabb vonalakon repülő és sok utast szállító gépeknél szükség esetében a rádiókészülékkel való felszerelést kötelezővé tehessék. A 9. cikk rendelkezéseit honvédelmi és közbiztonsági szempontok indokolják. A 10. cikket és a Iá. cikk 1. bekezdését vámszaki szempontok indokolják. A 11. cikk és a 22. cikk a postaszállítás, továbbá az egyezmény alkalmazása körül felmerülő s főként a vámalakiságokra vonatkozó részletek szabályozását az illetékes igazgatások közvetlen megegyezésének tartja fenn, ami által elkerülhető, hogy ezek a részben nemzetközileg amúgy is általában szabályozott, részben alárendeltebb jelentőségű kérdések minden egyes esetben a nehézkesebb államközi megegyezés útján nyerjenek szabályozást. A 12. cikk külön is biztosítja az állam területi szuverenitásából folyó azt a jogot, hogy az állam erre illetékes hatóságai útján saját területén a másik szerződő állam légi járóműveit át vizsgáltathat ja s a megkövetelt okmányokat ellenőriztetheti. A 13. és a 14. cikk 3. és 4. bekezdésének felvételét forgalmi szempontok indokolják. A 15. cikk, mint az már a magyar-olasz légiforgalmi egyezmény becikkelyezése tárgyában készített törvényjavaslat megfelelő rendelkezésének indokolásánál részletesen kifejtést nyert, megfelel a magyar légiforgalmi jogszabályok amaz intézkedésének, hogy az ország határait kizárólag az előre kijelölt határkapukon szabad átrepülni. A 16. és 17. cikkek rendelkezései azt célozzák, hogy a légi járóművekről csak oly tárgyakat és anyagokat s csak akként lehessen ledobni, hogy azok személyekben vagy javakban kárt ne okozzanak. A 18. cikk megfelel annak a külföldön általában követett joggyakorlatnak, amely a légijárómű nemzetiségének megállapítását ahhoz köti, hogy az mely államban lajstromoztatott, ezzel kapcsolatosan a 2. bekezdés pedig a kettős lajstromozás elkerüléséről és általában arról intézkedik, hogy valamely légijárómű mikor lajstromozható. A 19. cikk rendelkezései eddigi légiforgalmi egyezményeinkben (osztrák, olasz) nem fordultak elő, azonban a külföldi modern légügyi egyezmények legnagyobb részében ez a rendelkezés már fellelhető. Indokolását abban a törekvésben leli, hogy a légiforgalom zavartalansága a lehetőség szerint mennél jobban biztosíttassék. A 20. cikk rendelkezései megfelelnek a nemzetközi joggyakorlatnak. A 23. cikk az egyezmény értelmezése és alkalmazása körül felmerülő vitás kérdések eldöntését választott bíróságra bízza. Bár a külföldi egyezmények egy része a vitás kérdéseket a Hágai Állandó Bíróság elé vinni rendeli, mégis az, hogy egyrészt alárendeltebb természetű kérdéseknek az említett bíróság elé terjesztése nem látszik indokoltnak, másrészt mert az e bíróság előtti eljárás éppen annak nagy szervezete miatt hosszadalmas és nehézkes, inkább a választott bírósági eljárásban való megállapodást állította —- mint célszerűbbet — előtérbe. Ezért a meghatalmazottak ez utóbbi megoldás mellett döntöttek már csak azért is, mert a nemzetközi bíráskodásban szerzett tapasztalatok szerint ily esetben a választott bírósági eljárás kevesebb költséggel jár, mint a Hágai Állandó Bíróság igénybevétele. A 23. cikknek a bíróság összetételére és az eljárás módozataira vonatkozó rendelkezései megfelelnek a külföldi egyezmények hasontárgyú rendelkezéseinek. A 24. cikkben foglalt egyévi felmondási határidő megfelel ama határidőnek, amelyet a legtöbb ily tárgyú külföldi egyezmény elfogad. A pótjegyzőkönyv l/a. pontja megállapítja, hogy az egyezmény rendelkezései a saját hajtóerővel nem bíró légijáróművekre (szabadléggömb, vitorlázó repülőgép, stb.) csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azt ezek sajátos természete Felsőházi iromány. 1931—1936. V. kötet. 28
