Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-212
212. szám. 161 kezett jelentések szerint is legnagyobbrészt idényszerűek s így semmi akadálya sem lehet a magánipar igénybevételének. 2. A házinyomda műhelyei közül az asztalos és a javító mechanikai műhely fenntartását (ez utóbbi munkakörét a házinyomda gépberendezéseinél előforduló apróbb javítási és szerelési, valamint a megmaradó nyomdai helyekben szükségessé váló lakatos és gép javítási munkálatok elvégzésére szorítva) engedélyeztem. A címfestőműhelyt (3 munkás) viszont, mint már fenntebb is említettem, megszüntettem. Nem engedélyeztem a házinyomda keretében működő írógéptisztító és javító műhely tevékenységét sem (kb. 12—14 munkás). Ezzel a házinyomdának olyan irányú munkásságát szüntettem meg s engedtem át a magániparnak, melyre az üzembiztonság érdekében nincs szükség. A házinyomda könyvkötőműhelyének működési körét egyelőre a nyomda által előállított művek bekötésére korlátoztam, ha azonban a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága utólag olyan javaslatot terjesztene elő, hogy a könyvkötőműhely fenntartására egyáltalán nincs szükség, nem zárkózom el e műhely megszüntetésének elrendelésétől. ül. Az önálló vagyonkezelésű intézményeknél levő műhelyek. 1. Az elektromos művek; műhelyei közül a lakatos- (71 munkás), az asztalos(10 munkás), a 2 kovács- (4 munkás), a szerelőműhely (60 munkás), valamint a konyhaüzem (14 munkás) további fenntartását engedélyeztem. A 3 «egyéb» megnevezésű műhely (31 munkás) a beérkezett jelentések szerint a gépjárművek karbantartásáról gondoskodik. Ezeknek a műhelyeknek a fenntartására azonban csak annyiban van szükség, hogy az elektromos művek gépjárműveinek karbantartása a felállítandó központi autójavító műhely működésének keretében biztosíttassák. A kőmúvesműhely (15 munkás) engedélyezésével kapcsolatban kikötöttem azt, hogy ez a műhely csak az üzemi épületekben előforduló sürgős természetű kisebb javításokat végezhesse, míg a nagyobb karbantartási munkák az elektromos műveknél is a magánvállalkozásnak juttatandók. Végül elrendeltem, hogy az elektromos művek szerelési tevékenysége a fővezetékek létesítésén, azok 'fenntartásán s az üzem zavartalan működésének biztosításán, továbbá a belső berendezések szerelésének és a mérőeszközöknek ellenőrzésén, valamint a munkaszüneti időben való ügyelettartáson nem terjedhet túl. Az elektromos művek szerelő• műhelyei tehát általában csak az egyes lakásokig (épületekig) terjedő külső szerelési munkálatokkal foglalkozhatnak. 2. A gázművek központi (vegyes) műhelyének (187 munkás), továbbá az óbudai gyárban 7 csoportból álló javító műhelynek (125 munkás) és a kisebb sürgős javításokat végző három kézi műhelynek (8 munkás) fenntartását engedélyeztem, minthogy azok a munkák, melyeket ezek a műhelyek végeznek, az üzem veszélyeztetése nélkül magánvállalkozóknak általában ki nem adhatók, másrészt pedig az elém terjesztett adatokból azt állapítottam meg, hogy a gázművek a gáz elosztására, valamint a gáz értékesítésére vonatkozó tevékenységi körükben már eddig is a lehetőséghez mérten szép foglalkoztatást nyújtottak a magániparnak. A gázművek szerelési tevékenységére vonatkozólag ugyanolyan rendelkezéseket tettem, mint az elektromos műveknél. Sőt ezen túlmenőleg köteleztem a fővárost arra, hogy a gázművek mindazt a szerelést, amit a gázszolgáltatás biztonságának és az üzemvitel érdekeinek veszélyeztetése nélkül vállalatba adható, juttassa a magániparnak. 3. A vízművek vízmérő javítóműhely ének (65 munkás), továbbá felszerelő műhelyének (65 munkás) s a káposztásmegyeri, illetőleg buda-újlaki lakatos- és kovácsműhelynek (17, ill. 12 munkás) fenntartását üzembiztonsági érdekekre való tekintettel engedélyeztem. A vízművek felszerelő műhelyei azonban csupán az egyes lakásokig (épületekig), a vízmérőig terjedő külső szerelési munkálatokkal Felsőházi iromány. 1931—1936. V. kötet. 21
