Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-212
152 212. szám. Az első csoport anyagát a társminiszterekkel történő objektív döntés sikere érdekében tárgyalás végett mindenekelőtt a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek küldtem meg, a kereskedelemügyi miniszter pedig az Országos Ipartanács Állandó Bizottságát kérte fel arra, hogy az egyes üzemek anyagát részletesen vizsgálat alá véve, a törvény értelmében szükséges intézkedések iránt javaslatokat tegyen. A székesfővárosi üzemek ügyében teendő javaslattételre a vezetésem alatt álló belügyminisztériumban külső szakértők bevonásával alakítottam külön bizottságot. A vidéki törvényhatóságokban, ül. az alájuk tartozó megyei városokban és községekben összesen 710 üzem, ül. vállalat felülvizsgálását kelleti elvégezni, míg a székesfővárosban a vizsgálat alá vont üzemek, vállalatok, ül. intézmények összes száma 27 volt s ezenkívül 197 műhelyt is vizsgálat alá kellett venni. Vidéki törvényhatóságaink, városaink és községeink gazdálkodásában az üzemi gazdálkodás általában korántsem játszik olyan szerepet, hogy a kommunális gazdálkodás a magángazdálkodást veszélyeztetné. Jobbára olyan feladatok hatósági kézben való megvalósításáról van szó, melyeket a haladó kor vagy éppenséggel törvényes jogszabályok tesznek a közületek kötelességévé s melyek ellátására a magánvállalkozás nem hajlandó. Csak néhány közület gazdálkodásában vannak olyan vállalatok, vagy intézmények, melyekről kiderült, hogy ezek a vállalatok vagy intézmények a helybeli iparnak és kereskedelemnek érdekeit sérthetik. Ezeknek az üzemeknek, vállalkozásoknak megszüntetése iránt az érdekelt társminiszterekkel egyetértőleg a t. Képviselőház elé terjesztett jelentésemmel egyidejűleg intézkedtem. Az érdekelt miniszterekkel egyetértésben azonban olyan törvényhatósági vagy községi üzemek és vállalkozások esetében is, melyek fennmaradása nem lehet kétséges, módot kívántam találni arra, hogy a magánvállalkozásnak teret teremtsek a munkálkodásra. A törvényhatóságok és községek háztartásában régi idők óta szerepelnek t. i. olyan jogosítványok, melyek személyhez kötötten biztosítják e közületek javára bizonyos jogok kihasználását. Azt remélve, hogy e jogok kihasználása talán gazdaságosabbá válik, ha magánkézbe adatnak át, a t. Képviselőház elé terjesztett jelentésem anyagából kitünőleg számos e csoportba tartozó községi érdekeltség tekintetében intézkedtem úgy, hogy a szóbanforgó vállalatnak bérbeadását meg keU kísérelni. A vidéki törvényhatósági és községi üzemek és vállalatok munkásságában általában sokkal kisebb szerepet játszik az ú. n. műhelymunka, mely ellen a kisipari körök részéről a székesfővárosban oly sok és gyakran nem is alaptalan panasz hangzott el. Leginkább a villamossági művek szerelőműhelyeivel kapcsolatban és csak szórványosan egyéb üzemek és vállalatok meUett dolgoznak vidéken olyan műhelyek, melyek a magániparnak ' versenyt támasztanak. A műhelyek versenyének megszüntetésével, ül. munkásságának a legszükségesebb korlátok közé való szorításáról az érdekelt miniszterekkel egy étért őleg intézkedtem. Természetesen gondoskodnom kellett a közületi műhelyek munkásságának olyan helyeken való engedélyezéséről, ahol szakmabeli iparos a .műhely által végzett munka végzésére nem települt meg. A vidéki törvényhatósági és községi üzemek és váUalatok felülvizsgálata során, mint említettem, az eljárás súlypontja egyfelől a helyi felülvizsgáló bizottságok jelentéseire támaszkodott, melyek tárgyalása során azonban mindenkor alapos megfontolás alá vettem az érdekelt kereskedelmi és iparkamara véleményét, másrészt pedig az Országos Ipartanács ÁUandó Bizottságának tárgyalásaira, ahol az egyes üzemek kérdése a legnagyobb gondossággal vétetett tárgyalás alá.
