Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-212

152 212. szám. Az első csoport anyagát a társminiszterekkel történő objektív döntés sikere érdekében tárgyalás végett mindenekelőtt a m. kir. kereskedelemügyi miniszter­nek küldtem meg, a kereskedelemügyi miniszter pedig az Országos Ipartanács Állandó Bizottságát kérte fel arra, hogy az egyes üzemek anyagát részletesen vizs­gálat alá véve, a törvény értelmében szükséges intézkedések iránt javaslatokat tegyen. A székesfővárosi üzemek ügyében teendő javaslattételre a vezetésem alatt álló belügyminisztériumban külső szakértők bevonásával alakítottam külön bizottságot. A vidéki törvényhatóságokban, ül. az alájuk tartozó megyei városokban és községekben összesen 710 üzem, ül. vállalat felülvizsgálását kelleti elvégezni, míg a székesfővárosban a vizsgálat alá vont üzemek, vállalatok, ül. intézmények összes száma 27 volt s ezenkívül 197 műhelyt is vizsgálat alá kellett venni. Vidéki törvényhatóságaink, városaink és községeink gazdálkodásában az üzemi gazdálkodás általában korántsem játszik olyan szerepet, hogy a kommunális gazdálkodás a magángazdálkodást veszélyeztetné. Jobbára olyan feladatok ható­sági kézben való megvalósításáról van szó, melyeket a haladó kor vagy éppen­séggel törvényes jogszabályok tesznek a közületek kötelességévé s melyek ellátá­sára a magánvállalkozás nem hajlandó. Csak néhány közület gazdálkodásában vannak olyan vállalatok, vagy intézmények, melyekről kiderült, hogy ezek a válla­latok vagy intézmények a helybeli iparnak és kereskedelemnek érdekeit sérthetik. Ezeknek az üzemeknek, vállalkozásoknak megszüntetése iránt az érdekelt társ­miniszterekkel egyetértőleg a t. Képviselőház elé terjesztett jelentésemmel egyide­jűleg intézkedtem. Az érdekelt miniszterekkel egyetértésben azonban olyan törvényhatósági vagy községi üzemek és vállalkozások esetében is, melyek fennmaradása nem lehet kétséges, módot kívántam találni arra, hogy a magánvállalkozásnak teret teremt­sek a munkálkodásra. A törvényhatóságok és községek háztartásában régi idők óta szerepelnek t. i. olyan jogosítványok, melyek személyhez kötötten biztosítják e közületek javára bizonyos jogok kihasználását. Azt remélve, hogy e jogok kihasználása talán gazdaságosabbá válik, ha magánkézbe adatnak át, a t. Kép­viselőház elé terjesztett jelentésem anyagából kitünőleg számos e csoportba tar­tozó községi érdekeltség tekintetében intézkedtem úgy, hogy a szóbanforgó válla­latnak bérbeadását meg keU kísérelni. A vidéki törvényhatósági és községi üzemek és vállalatok munkásságában általában sokkal kisebb szerepet játszik az ú. n. műhelymunka, mely ellen a kis­ipari körök részéről a székesfővárosban oly sok és gyakran nem is alaptalan panasz hangzott el. Leginkább a villamossági művek szerelőműhelyeivel kapcsolatban és csak szórványosan egyéb üzemek és vállalatok meUett dolgoznak vidéken olyan műhelyek, melyek a magániparnak ' versenyt támasztanak. A műhelyek versenyé­nek megszüntetésével, ül. munkásságának a legszükségesebb korlátok közé való szorításáról az érdekelt miniszterekkel egy étért őleg intézkedtem. Természetesen gondoskodnom kellett a közületi műhelyek munkásságának olyan helyeken való engedélyezéséről, ahol szakmabeli iparos a .műhely által végzett munka végzésére nem települt meg. A vidéki törvényhatósági és községi üzemek és váUalatok felülvizsgálata során, mint említettem, az eljárás súlypontja egyfelől a helyi felülvizsgáló bizottságok jelentéseire támaszkodott, melyek tárgyalása során azonban mindenkor alapos megfontolás alá vettem az érdekelt kereskedelmi és iparkamara véleményét, más­részt pedig az Országos Ipartanács ÁUandó Bizottságának tárgyalásaira, ahol az egyes üzemek kérdése a legnagyobb gondossággal vétetett tárgyalás alá.

Next

/
Oldalképek
Tartalom