Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.
Irományszámok - 1931-139
84 139. szám. A rendkívüli esetekben : Engedélyt ilyen hirdetésre csak üzletfeloszlatás, vagy áthelyezés, vagy végeladás esetén az iparhatóság ad (2. §.) ; a kereskedelmi és iparkamarák által megállapított időkben az úgynevezett idényvégi, vagy leltári kiárusítás hirdethető (9. §.) ; végül karácsony és húsvét előtt szokásos alkalmi árusítást lehet hirdetni (10. §.). A törvényjavaslat 2. §-a a kiárusítás, stb. hirdetésére hatósági engedély megszerzését kívánja, de megtiltja, hogy az iparos, vagy kereskedő árut ilyen kiárusítás céljára beszerezzen, vagy bizományba vegyen ; a javaslat 3. §-a előírja a feltételeket, amelyek mellett az engedély a kiárusítás hirdetésére kérhető ; a 4. §-ában pedig meghatározza, hogy az elsőfokú iparhatóság által az illetékes kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után adható engedély a részletesen leltárilag felsorolt áruk kiárusítására és meghatározott időre szólhat. A javaslat 9. pontja szerint az idénykiárusítás idejének a megállapítása az érdekelt ipari és kereskedelmi szakmák képviselőinek meghallgatásával a kereskedelmi és iparkamarák hatáskörébe tartozik. Ezen rendelkezések ellenőrzésére a hatóságok fokozottabb mértékben kötelesek (13. §.), de ezenkívül az érdekelt kereskedő versenytársa is felléphet a saját jogai megvédésére és kára megtérítése érdekében. Ugyancsak felléphetnek a jelen javaslatban foglalt rendelkezések hatályosulásának érdekében az 1923. évi V. törvénycikk 24. §-ában említett gazdasági testületek és egyesületek is, melyek kereseteiket az 1923. évi V. törvénycikk 44. §-ában említett választott bíróság előtt indítják meg (12. §.). Ezzel'szemben a 14. §-ban a javaslat büntetőjogi védelmet is biztosít a jelen törvényjavaslat rendelkezéseinek, kihágásnak minősítvén a javaslat rendelkezéseivel szemben elkövetett ténykedéseket. Ezen kihágások felett a 15. §. szerint a kir. járásbíróságok ítélkeznek. A törvényjavaslat 17—20. §-ai az 1923. évi V. törvénycikk 24., illetve 32. §-ának a kiegészítésére vonatkoznak. E törvényhelyek szerint ugyanis a magánosokon kívül a szakmabeli érdekek előmozdítására hivatott belföldi gazdasági testületek és szakegyesületek is vádindítványra jogosultak a tisztességtelen versenyről szóló ezen 1923. évi V. törvénycikk 16—-19. §-a alá eső vétségek tekintetében. A jelen javaslat 17. §-a felhatalmazza a kereskedelmi minisztert, hogy rendelettel állapítsa meg, melyek ezek a belföldi gazdasági testületek és szakegyesületek, a 18. §. pedig a vonatkozó eljárás szabályainak megállapítására az igazságügyminiszternek ' és a kereskedelemügyi miniszternek ad felhatalmazást. Különösen kiemelendő, hogy a törvényjavaslatnak a 18. §. 2. mondatában' foglalt, a biztosíték adására vonatkozó rendelkezései az egész szakasz helyes értelmezése szerint a 12. §-ban lefektetett esetekre is vonatkoznak. A 19. §. ezen törvény alapján indítható kereseteknek közérdekű jellege kidomborítása céljából úgy rendelkezik, hogyha a szakegyesületek, vagy testületek a keresetet már megindították, a magánosok által indított keresetet a bíróság elutasíthatja, de marasztaló ítélet végrehajtását mindazok kérhetik, akiknek perlési joguk volna. A törvényjavaslat 20. §-a végül védelem alá helyezi a kereskedő és iparos hitelét és jó hírnevét, kimondván, hogy vétséget követ el, aki verseny céljából valótlan tényt állít, híresztel, vagy az üzleti tisztességbe ütköző olyan cselekményt követ el, amely a verseny vállalat hitelét, jó nevét, vagy hitelképességét csökkenti. A törvényjavaslat alkalmasnak látszik helyes érvényesítés mellett az abban \
