Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.

Irományszámok - 1931-134

131. szám. 71 bíróságnak be nem jelentette követelését. 7. §. A részes arató és más részes munkás terményjárandóságának kiszolgáltatását a terményre vezetett végrehajtás, vagy a gazdálkodó ellen nyitott csőd nem gátolja ; a gazdálkodó csődje esetében az ilyen részes elkülönítésre jogosult hitelező (1881 : XVII. t.-c. 51. §.), Ugyanezek a rendelkezések állanak akkor is, ha a részért szerződött munkavállaló a megállapított rész helyett a bérként vagylagosan megállapított súly szerinti terménymennyiséget választja (1898 : II. t.-c. 10. és 35. §.). Ha pedig a rész helyett a vagylagosan kikötött készpénzt választja : követelését előnyösen — közvetlenül az előnyösen sorozandó végrehajtási költségek után — kell kielégíteni. A gazdálkodó csődjében a munkavállalót az- ilyen készpénzbeli követelés erejéig külön kielégítési jog illeti (1881: XVII. t.-c. 52. §.). A gazdaság terményeinek árverésen történt eladásából befolyt vételárból előnyösen — közvetlenül az előnyösen sorozandó végrehajtási költségek után — kell kielégíteni annak a munkavállalónak a munkaviszonyból származó esedékes követelését, aki nem valamely meghatározott munka elvégzésére, hanem az év meghatározott szakában a gazdaságban felmerülő bármely munka elvégzésére legalább egy hónapi időtartamra vállalkozik, ha a szerződést a gazdálkodóval vagy megbízottjával a községi elöljáróság előtt kötötte. Ugyanez áll a munkavállaló kiérdemelt, de a szerződés szerint még esedékessé nem vált járandóságának kielégítésére. A gazdálkodó csődjében a munkavállalót az ilyen követelés erejéig a terményekből külön kielégítési jog illeti (1881 : XVII. t.-c. 52. §.). A mezőgazdasági munka vállalkozókról és segédmunkásokról szóló 1899 : XLII. t.-c. 10., 14. és 17. §-ai úgy módosulnak, hogy az a törvényes zálogjog, amelyet ezek a szakaszok cséplőgépvállalkozó és a gazdasági munkásvállalkozó munkásainak és a gazdasági segédmunkásoknak megadnak, a végzett munkával már kiérdemelt minden munkabérre kiterjednek, tekintet nélkül arra, hogy a bérkövetelés azonnal, vagy később esedékes-e. IV. A dohány kertész járandósága. 8. §. A dohánytermelő a dohánytermés beváltási árának azzal a részével, amely az 1900. évi XXIX. t.-c. hatálya alá eső dohánykertészeinek járandóságát képezi, nem rendelkezik, az a dohánytermelő tartozásai fejében végrehajtás alá nem vonható, csődben pedig a tömegtől elkülönítendő. A dohánytermelő részére a kincstár által folyósított dohánytermelési előlegeket a dohánybeváltási árból a dohánykertész járandóságaira való tekintet nélkül, le lehet vonni. 9. §. Az a dohánykertész, aki az 1900 : XXIX. t.-c. 8., vagy 11. §-ának megfelelő írásbeli szerződést mutat be, kérheti, hogy a m. kir. kincstár a dohánybeváltási árnak őt illető részét ne fizesse ki a dohánytermelőnek. Ha a dohánykertész a dohánytermelő elleni követelését, a kérelem előterjesztésekor még nem érvényesítette, köteles a közigazgatási hatóságnál, illetve a bíróságnál követelését érvényesíteni és ezt nyolc nap alatt a dohánybeváltóhivatalnál igazolni. Ilyen esetben a m. kir. dohánybeváltóhivatal, a dohánykertész által igényelt összeget, a dohánykertész részére már . kiszolgáltatott előlegnek levonásával, annál a közigazgatási hatóságnál, illetve bíróságnál letétbe helyezi, amelynél a dohánykertész a követelést érvényesítette. A m. kir. dohánybeváltóhivatal nem köteles nagyobb Összeget letétbe helyezni, mint amennyi a dohánykertész szerződésében meghatározott járandóságnak az értéke. Ajogerősen megítélt összeget a közigazgatási hatóság, illetve bíróság közvetlenül a dohánykertésznek utalja ki,