Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.
Irományszámok - 1931-158
398 158. szám. bíró község, hogy az állami tanító fizetéséhez is hozzájáruljon. Az idézett 1926. évi VII. t.-c. 12. §-a alapján az elemi iskolai hozzájárulások azért olyan összegben állapíttattak meg, hogy az iskolai költségvetésben dologi szükségletként előirányzott összegen felül jövedelmi felesleg mutatkozik, mely befizetendő a kir. kincstár javára. Ezért irányoztatott elő az «Elemi népiskolák» címénél a rendes bevételek rovata alatt 476.000 P. A fent idézett törvény végrehajtása során a helyi érdekeltségek általában az iskolák épületének fenntartásával, helyreállításával, nagyszünidei tisztogatás, bebútorozás és tanszerbeli felszereléssel járó költségek viselésére köteleztettek. Ezen felül köteleztettek a községek, hogy az iskolák helyi költségvetésében megállapított szükségletek költségeit, illetőleg az iskolák nagyságának arányában és a község teherviselő képességének figyelembevételével bizonyos összegű készpénzjárulékot fizessenek évente az iskola pénztárába. A készpénzhozzájárulás címén a községek terhére a törvénynek 1928. évi december hó végéig történt végrehajtása során 1,227.832 P állapíttatott meg. A hozzájárulások kimutatott összege az évek során, de különösen a törvény keltét követő első években, nem volt a fent közölt elosztásban felhasználható. Ugyanis a tárca költségvetésében előirányzott bevétel beszolgáltatását hátráltatta az a körülmény, hogy a községek által fizetendő hozzájárulásokat az előirányzatnál sokkal nagyobb mértékben az iskolai szükségletek ellátására kellett igénybevenni. Ugyanis a háború és az azt követő években az iskolai épületeknek katonai elszállásolásra történt igénybevétele, a kommün, az idegen megszállás az épületeket legtöbb helyen teljesen tönkretette. Az idegen megszállás alatt az iskolai bútorok és tanszerbeli felszerelések eltűntek. Később pedig pénzünk értékbeli csökkenése akadályozta, hogy ezek a hiányok rövid idő alatt és gyökeresen pótoltassanak. Amikor tehát az 1926. évi VII. t.-c. 12. §-ban adott felhatalmazás igénybevételével a községekre háríttatott az iskolai épületek helyreállítási, bútor- és tanszerbeli felszerelésének kötelezettsége, a községek ily nagymérvű terhek viselésére képtelennek mutatkoztak. A vázolt helyzet javítása érdekében tehát az első években úgy kellett segíteni, hogy az iskola évközi dologi szükségleteinek kielégítése után a hozzájárulási maradvány egyrésze használtatott fel a megjelölt célokra. A maradvány másik részét pedig az adott kényszerhelyzetnél fogva alapszerú kezelésre a minisztérium házipénztárába kellett beutaltatni, ahonnan az iskolák helyreállítási és beszerzési költségei közvetlenül utalványoztattak. Ebből az alapból fizettettek a hozzájárulási ügy rendezése céljából a helyszínére kiküldött tisztviselők útiköltségei és a tömeges ügyek feldolgozásával megbízott tisztviselők rendkívüli munkásságának díjazása címén engedélyezett jutalmak, nemkülönben súlyos helyzetben lévő tanítók segélyei is. Az iskolai hozzájárulásoknak az 1897. évi XX. t.-c. rendelkezéseivel ellenkező elszámolása az állami zárszámadásokban mindenkor megindokoltatott, a házipénztár kezelésére vonatkozó számadásokat pedig a legfőbb állami számvevőszék évről-évre felülvizsgálta. Az alapszerű kezelés egyébként az 1930. év október havában végleg megszűnt s az iskolai jövedelmi feleslegek kizárólag az állami bevételi számlára szállíttatnak be. Sajnos, ma az a helyzet, hogy a költségvetésileg előirányzott 476.000 P bevételnek csak egyrésze folyik be, mert a községek a mai pénzügyi és gazdasági viszonyokra való hivatkozással az iskolai hozzájárulás törlését kérik és nem fizetik. Ez az eljárás pedig az iskolák anyagi ellátása tekintetében JQagy veszélyt jelent, mert viszont a tárca-hitelek oly kis összegben irányoztattak elő, hogy abból az iskolák ellátása egyáltalán nem biztosítható.
