Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.

Irományszámok - 1931-130

130. szám. • 19 mert a törvényjavaslatnak a tisztességtelen versenyről szóló törvénnyel való összefüggésénél fogva a versenytörvény 30. §-ának a «vállalat »-ot meghatározó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A 15. §-hoz. Ez a §. közelebbi indokolást nem igényel. A 16. §-hoz. A törvényjavaslat a tisztességtelen versenyről szóló törvény 29. §-át hatályon kívül helyezi. A 29. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezést tartalmazza e szakasz. E rendelkezés felvételére lényegileg szükség nem lett volna, nehogy azonban abból, hogy a 29. §. e rendelkezése is hatályon kívül helyeztetett, helytelen következtetés legyen levonható, vettem fel a törvényjavaslatba e rendelkezést. A 17. §-hoz. A tisztességtelen versenyről szóló törvény 24. §-a értelmében a törvénybe ütköző cselekmény által érintett szakmabeli érdekek előmozdítására hivatott belföldi gazdasági testületek és szakegyesületek is magánindítványra jogosultak, továbbá a tisztességtelen verseny abbahagyását is kérhetik. Gyakorlatban az a visszásság volt észlelhető, hogy olyan szakegyesületek is, amelyek tényleges működést nem fejtettek ki s csupán formálisan léteztek, különösen a kereskedelmi és iparkamarában működő választott bíróság előtt keresettel léptek fel és minthogy megfelelő alapszabállyal rendelkeztek, a választott bíróság őket az eljárásra jogosultaknak tekintette. A tisztességtelen versenyről szóló törvény célzata azonban az volt, hogy csupán a komoly működést kifejtő gazdasági testületeket és szakegyesületeket ruházza fel a törvényben biztosított jogokkal. A törvény e célzatát kívánja érvényre juttatni e §-nak az a rendelkezése, amelynek értelmében a kereskedelemügyi miniszter a kereskedelmi és iparkamarák meghallgatása után rendelettel állapítja meg azoknak a gazdasági testületeknek és szakegyesületeknek a jegyzékét, amelyek ennek a törvénynek 12. §-a, valamint a tisztességtelen versenyről szóló törvénynek 24. §-a alapján eljárásra jogosultak. A jegyzéket a hivatalos lapban közzé kell tenni és így a jogosultak felől kétség nem merülhet fel. A 18. §-hoz. E szakasz rendelkezése kiterjeszti a kereskedelmi és iparkamarában működő választott bíróság hatáskörét ideiglenes intézkedés elrendelésére mindama cselekmények tekintetében, amelyek az 1923 : V. t.-c. rendelkezéseibe ütköznek. Ugyanis az említett törvénybe ütköző cselekmény miatt is gyakran van gyors intézkedésre szükség és célszerű volt a kamarában működó bíróságot az ideiglenes intézkedésre kiterjedő jogkörrel felruházni e cselekmények tekintetében is. Utalok egyébként a 12. §-nál részletesen kifejtett indokokra. A 19. §-hoz. Tapasztalat szerint előfordul, hogy ha egy kereskedő vagy iparos ellen üzleti magatartása miatt a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján eljárást indítanak, összes versenytársai külön-külön perekkel rohanják meg, amikor a magatartás eltiltása már az első felperes fellépésére is bekövetkezhetik. Az ilyen eljárás eredménye az lehet, hogy az alperes a tömegesen felmerült perköltségek súlya alatt gazdaságilag összeroppan. Hasonló célt szolgál a tisztességtelen versenyről szóló csehszlovák (1927 július 15.) törvény 15. §. harmadik bekezdése, amely hivatalos német fordításban a következőképpen szól : «Weitere Unter* lassungs- und Beseitigungsklagen gegen dieselbe Person wegen derselben Handlung unlauteren Wettbewerbs sind nicht zulsäsig, sobald die Sache bei dem zuständigen Gerichte anhängig gemacht oder rechtskräftig entschieden wurde.» Ez a rendelkezés azonban arra vezethet, hogy a tisztességtelen verseny tettese valamely versenytársával összejátszva az utóbbival megindíttatja maga ellen a pert és azt a felperes szándékos hanyagsággal vívén, elveszti vagy megnyeri ugyan, de nem hajtja végre. E szempontok figyelembevételével a szakasz akként rendelkezik, hogy az utóbb fellépő testületnek vagy szakegyesületnek, akár versenytársnak keresetét a bíróság elutasíthatja, ha nincs• valószínűsítve, hogy a korábbi per ellenére is jogos érdeke az új per lefolytatása.