Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.
Irományszámok - 1931-142
142. szám, 91 sabb barátság kötelékei fűztek Thallóczyhoz, és aki ma is egyik leghűségesebb ápolója Thalloczy Lajos emlékezetének.» A sajtóközleménynek ez után a bevezetése után következik Horánszky Lajos nyilatkozata, amelyben elmondja, hogy Thallóczynak semmi érdeke sem lehetett a Rákóczi emlékét kisebbítő valamely mű megiratására, különösen nem az uralkodóra tekintettel, hisz Ferenc József király maga rendelte el II. Rákóczi Ferenc és a vele együtt száműzöttek hamvainak hazahozatalát, amely elhatározás 1904. évi április havában látott napvilágot. Ezzel a nyilatkozat szerint régi seb orvosoltatott, az idő meghozta kiengesztelődését és ebben a kérdésben megszűntek az ellentétek. Hogy Thalloczy sem érzett és gondolkozott másképen, világosan igazolja, hogy a magyar kormány Thallóezyt bízta meg a királyi elhatározás végrehajtásával és ő volt annak a bizottságnak vezetője, amely a hamvak felkutatásának munkáját végezte és a munkálatokról Takáts Sándor történetíró tollából alapos jelentés is készült. Ily előzmények után — folytatja a nyilatkozat —• okkal felmerülhet a kérdés, vájjon minő érdeke lehetett volna Thalloczy Lajosnak, hogy saját reputációját így megtépázva, könyvet Írasson Rákóczi ellen, amidőn ez a kétes vállalkozás sikert már egyéni szempontból sem jelenthetett. A nyilatkozat kiemeli Thalloczy történetírói tudós érdemeit és utal arra, hogy eljön az idő, amidőn hivatott krónikás fog beszámolni a bécsi «Thallóczyház» történetéről, amely egy három évtizedes magyar korszak emlékeit és eseményeit foglalja magában. Horánszky Lajos nyilatkozata Ferenc József király legfelsőbb kéziratát is közli, amelyet Tisza István grófhoz, az akkori miniszterelnökhöz intézett. A kézirat szövege előtt a nyilatkozat még a következő pontot foglalja magában: «A károgó varjak hagyjanak békét Thalloczy Lajosnak, aki volt olyan jó magyar, mint az önszabadalmazott hazafiak, akik türelmetlenül legázolnak minden ellenvéleményt, megmarnak és meggyanúsítanak mindenkit, akit jó ízlése és igazságérzete visszatart attól, hogy egy kenyérre szegődjön velük.» E miatt a cikk miatt Gálócsy Árpád bűnvádi feljelentést tett, amelynek eredményeként Horánszky Lajost a bíróság az 1914 : XLI. t.-c. 2. §-ába ütköző és a 4. §. második bekezdése értelmében a 3. §. második bekezdés 1. pontja szerint minősülő sajtó útján elkövetett becsületsértés vétségében, mint szerzőt, bűnösnek mondotta ki és ezért 100 pengő pénzbüntetésre ítélte, amely pénzbüntetésnek végrehajtását azonban 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A bűnösség kimondásának alapjául a nyilatkozatnak az a része szolgált, amely az előbb idézett módon : «A károgó varjak hagyjanak békét Thalloczy Lajosnak stb.» szavakkal kezdődött. Ezek után 1932. évi március hó 11. napján 16.743. szám alatt Gálócsy Árpád a budapesti kir. büntető járásbírósághoz bűnvádi feljelentést adott be Álgya Sándor és 49 társa ellen, köztük a jelen mentelmi ügyben érintett felsőházi tagok ellen is becsületsértés vétsége címén. A feljelentés szerint a Magyarság című lap 1931. november 8-iki száma azt a hírt hozta, hogy a Thalloczy Társaság 1931. november 6-án tartott összejövetelén Horánszky Lajost a Thalloczy emlékének védelme körül kifejtett működéseért ünnepelte és Horánszky Lajossal való teljes szolidaritását hozta határozatba. A Magyarság közleménye alapján Gálócsy Árpád 1931. november hó 10. napján levelet írt Némethy Károly felsőházi tagnak, amelyben annak közlését kéri, hogy a Horánszky Lajossal vallott szolidaritás terjed-e odáig, hogy a Thalloczy Társaság magáévá teszi-e a cikknek Gálócsyra vonatkozó azt a mondatát is, amely «A károgó varjak hagyjanak békét ...» bevezetéssel kezdődik. Gálócsy Árpád 1931. december a3-án kelt levelében —• minthogy a válasz ki nem elégítette — Némethy Károly felsőházi tagtól' újból megkérdezi, hogy a szóbanforgó mondattal is azonosítja-e magát a Thalloczy Társaság? Dr. Träger Ernő 1931. december 30-án közli Gálócsy Árpáddal, hogy a Thalloczy Lajos Társaság elnökéhez írott levélre majd a Thalloczy Társaság adja meg a választ. A Thalloczy 12*
