Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.
Irományszámok - 1931-141
141. szám. 89 4. Ámde ezeknek a felperesi tanuknak a szavahihetősége és valótlan vallomása mindjárt fényesen állott, amikor Kálmán József is kihallgattatott. 5. így az egész mese, amit ez a két ember kitalált, azért, hogy felperes mellett, még pedig ellenem tanúvallomást tehessenek. Ez olyan közönséges félrevezetése a bíróságnak, amelyet szó nélkül eltűrni nem lehet. 6. A bíróság Robogány István vallomását aggályosnak minősítette, mert nyilvánvaló, hogy őt bosszú fűtötte az elbocsátása miatt. 7. Öt tárgyalás tartatott és dr. Robogány István tanú mind az öt tárgyaláson jelen és mindig kéznél volt, mindig tudott harmadik személyektől kapott kijelentéseket tenni, amelyekkel más tanút meg akart erőtleníteni. 8. Robogány István tényleg csak azért volt ott tanúságot tenni, hogy elbocsátásáért bosszút álljon. Ez a tanú nem átallotta bevallani, hogy már más-ügyben is elment tanúvallomást tenni, amely az iratoknak nem felelt meg és hogy bosszúja teljes legyen, természetesen felelősség nélkül azt mondotta, hogy én az ő tanúvallomásának a módosítására akartam rávenni egy más ügyben, amit ő hamis tanuzásnak tartott volna. 9. Ha egy tanú, aki mind az öt tárgyaláson jelen van és olyan vallomást lead, mint dr. Robogány István és úgy módosítja vallomásait, mint ő tette ; maga bevallja, hogy az ügyről semmit sem tud, viszont másik ügyben tényleg elkövette • azt a visszaélést, hogy az általa már vitt ügyben tudtom nélkül magánmunkálatokat vállalt, amellyel engem megkárosított, az ügyet pedig rossz útra terelte. 10. Jóllehet Robogány István már hónapok óta nem volt nálam, mindenről tudott és minden tárgyaláson ott volt és folyton kihallgatásra jelentkezett és szemben az elfogulatlannak kijelentett tanukkal tett olyan vallomást, amit senki a világon meg nem erősített és akkor méltóztatik látni, hogy hol kell hamis tanukat keresni és kik ellen kell az eljárást megindítani. 11. Ámde felperes a dr. Robogány István-féle vallomásokkal akart dolgozni. Minthogy a feljelentés tárgyául szolgáló nyilatkozatokban az 1914 : XLI. t.-c. 1. §-ában meghatározott rágalmazás vétségének tényálladéka megállapíthatónak mutatkozik, az összefüggés pedig a feljelentett cselekmény és Szőke Gyula felsőházi tag között az iratok tartalma szerint megvan, a mentelmi jog felfüggesztése iránti megkeresés pedig a m. kir. igazságügyminiszternek 1881. évi december hó 23. napján 56.440. szám alatt kelt rendeletében felsorolt szempontok figyelembevétele mellett történt, nevezetesen a megkeresés illetékes hatóságtól származik és zaklatás esete nem forog fenn : a mentelmi bizottság ennélfogva azt a javaslatot terjeszti a t. Felsőház elé, hogy a fennforgó esetre vonatkozóan Szőke Gyula felsőházi tag mentelmi jogának felfüggesztését elhatározni méltóztassék. Erről a budapesti kir. főügyész útján a budapesti kir. büntető járásbíróság értesítendő. Kelt Budapesten, a Felsőház mentelmi bizottságának 1933. évi március hó 10. napján tartott üléséből. Degré Miklós s. •&.-, Osvald István s. k., a mentelmi bizottság elnöke, ß mentelmi bizottság jegyzője. Felsőházi iromány. 1931—1936, IV. kötet. 12
