Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.
Irományszámok - 1931-80
62 eö. szám. hivatalt vállalni nem fognak. Erdélyben ez időben ugyanerre öt évre eskették meg a követeket. Ennek ellenére állandó volt a panasz, hogy az országgyűlésen igen sok a tisztviselő. 34 ) A parlamenti összeférhetetlenségnek vázolt fejlődése mutatja, hogy a rendi országgyűlések korában sem hiányoztak a kísérletek a törvényhozói munka független és lelkiismeretes ellátásának a biztosítására. Különösen az 1649 : XLIV. t.-c. az összeférhetetlenségnek kétségtelenül igen értékes első szabályozása, amely mutatja a rendek nemes törekvését és helyes jogi érzékét és így méltán állja ki a versenyt nyugati államok hasonló kísérleteivel. A rendiség eltörlése és a népképviseleti rendszer behozatala az összeférhetetlenség szabályozását halaszthatatlanná tette. Az 1848. évi országgyűlésen számos felszólalás sürgette a szabályozást, az országgyűlés azonban nem tudott a feladatnak eleget tenni. Az 1865/68. évi országgyűlésen a bajok még kirívóbbakká váltak annak folytán, hogy a képviselők közül számosan vállaltak közhivatali állást és a tisztviselők száma a házban a százat megközelítette. A törvényhatóságok egymásután fordultak az országgyűléshez a szabályozást sürgető felirattal s a kérdést az ellenzék prograrnmjába vette. Az 1649 : XLIV. t.-c. ugyan formailag hatályban volt, de az akkori közfelfogás szerint nem szolgált elég világos alapul a hivatali összeférhetetlenség megállapítására. 35 ) Először 1866-ban Kállay Ödön és társai terjesztettek be rövid törvényjavaslatot, amely tiltja kinevezett hivatalnoknak képviselővé választását, valamint azt, hogy képviselő mandátumának letételétől számított 3 év alatt kinevezést fogadjon el ; ez a javaslat nem került tárgyalásra, de a közvélemény nyomása alatt egyes képviselők lemondtak mandátumukról. A lemondásokkal kapcsolatban a HázDeáfc Ferenc indítványára 1867-ben határozatilag kimondta, hogy a parlamentáris illem szellemében elvárja tagjaitól, hogy amennyiben az országgyűlés tartama alatt a kormány kinevezésétől függő hivatalt kapnának, új választásnak vetik magukat alá. 36 ) Ez a határozat a Ház felfogása szerint a miniszterré való kinevezés esetében is alkalmazandó. 37 ) Ez a határozat nem elégíthette ki a közhangulatot. Egyrészt az összeférhetetlenségnek csak egy kirívó esetét szüntette meg s nem érintette a tisztviselők képviselővé választását, másrészt a házhatározat inkább csak kívánalmat fejezett ki és nem tartalmazott szankciót. Egyes képviselők alávetették ugyan magukat a határozatnak, de többen nem. 1868-ban Bóbory Károly és Nyári Pál terjesztettek elő e tárgyban törvényjavaslatokat, az első a Kállay-féle javaslat felújítása volt, a másik a képviselői és tisztviselői állás közt választási jogot akart adni. Egyik sem kerülhetett érdemleges tárgyalásra, de érdekes vita után a Ház utasította a kormányt, hogy a legközelebbi országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesszen. 38 ) A következő években több részleges rendelkezést alkottak az összeférhetetlenség tárgyában. így az 1869 : IV. t.-c. 8. §-a szerint bíró nem lehet országgyűlési képviselő, az 1870 : XVIII. t.-c. 4. §-a szerint az állami számvevőszék 34 ) Várnai Sándor ; A képviselői összeférhetetlenség, 5. lap. 35 ) Deák Ferenc véleményét lásd Kónyi Manó : Deák Ferenc beszédei. IV. k. 180—181. lapok, 3Ö ) L. Kónyi ; Deák beszédei, IV. k. 181—182. lapok ; Várnai, id. mű 6—7. lapok ; Zeller Árpád .' Az országgyűlési képviselők összeférhetlenségéről. 4—7. lapok. Az 1649 : XLIV. t.-c. érvényének és értelmének kérdését nyitva hagyták. 37) Deák beszédei. IV. k. 481—482. lapok. 88 ) A vita során Deák ellenezte, hogy a miniszterek, államtitkárok, egyetemi tanárok, bírák, papok a képviselőségből ki legyenek zárva, felveti már a gazdasági összeférhetetlenség gondolatát. Tisza Kálmán viszont a bírót és tisztviselőt kivonná a politikai életből az igazságszolgáltatás és a közigazgatás érdekében. L. Várnai, id. mű 7—12. lapok ; Zeller, id. mű 7—19. lapok.
