Felsőházi irományok, 1931. II. kötet • 71. sz.

Irományszámok - 1931-71

4 olyan halálozási esetekről állít ki az anyakönyvvezető s küld meg a kezelőorvosnak a halálok pontos bejegyzése végett, mikor az elhalt utolsó betegségiben orvosi kezelésben részesüli ÍB a halál okát nem orvoshalottkém állapította meg. A szorosan vett népmozgalmi statisztikai adatgyüjtőminták az 1933. évben sem változnak az adatgyűjtés módszerét illetően, de mégis egy-egy fontosabb jelenség megmérhetése végett néhány új kérdés fog a kérdőlapokra felvétetni. E célból : 1. A születéseknél kérdeztetni fog a jövőben, hogy «az anyának hányadik szülése a jelenlegi (a halvaszületéseket is beszámítva) és, hogy az anyának hány élő gyermeke van (az újszülöttet is beszámítva)». Ezek az adatok a magyar nők termékenységére fognak rávilágítani. 2. A házassági lapon a menyasszony atyjának foglalkozása mellett az eltartója foglalkozása is tudakoltatni fog. 3. A halálozási lapon az elhalt életkora helyett kérdezni fogja a Közp. Statisztikai Hivatal «az elhalt születési «helyé»-t, «évé»-t, «hónapjá»-t és «napjá»-t s az 5 éven aluli elhaltaknál kutatni fogja, hogy az elhalt «törvényes», vagy «törvénytelen» születésű volt». E kérdésekkel kiküszöbölődik az a régen érzett hiány, mely a pontos születési adatok helyett az életkort tudakolta s alkalom nyílik a törvénytelen születésű gyermekek életképességét legalább megközelítően figyelemmel kísérni. 3. Kivándorlási és visszavándorlási. bevándorlási statisztika. A 11 vándorlási ól a Központi Statisztikai Hivatal 1899. év óta gyűjt rendszeres adatokat a helyi hatóságok (városokban a rendőrkapitány, községekben pedig a községi, vagy körjegyző) útján. A háborút követő években az adatgyűjtés e módszere nem tudott megfelelni hivatásának s az 1928. évtől kezdődően útlevélkiállító hatóságokra háríttatott az adatszolgáltatás oly módon, hogy az útlevélkérő lapoktól másolati lapot küldtek be a Központi Statisztikai Hivatalnak s a kivándorlásról szóló útlevelekbe egy «Értesítő lap» ragasztatott be. E módszerrel az adatgyűjtés pontossága nyert, de a Központi Statisztikai Hivatalnak igen nagy munkát jelentett és ezért az adatgyűjtés 1931. évi január 1-ével újabb reformra szorult. E reform szerint a kivándorlási statisztika adatszolgáltatói a határrendőrségek kapitányságai, akik a határt átlépő kivándorlókról az útlevelekbe ragasztott, a kivándorlókra vonatkozó kérdésekkel kibővített «Értesítő lap»-ot (5. minta) küldik be minden hó 8-ig a M. kir. Központi Statisztikai Hivatalnak. Ugyanez a módszer fog alkalmaztatni a visszavándorlók számbavételénél is oly módon, hogy az újabban kivándorlók útlevelébe kettős értesítő la]) ragasztatik be, melynek egyik része a vissza vándorlókról szól. Az adatszolgáltatók itt is a határrendőrkapitányságok. A bevándorlásra vonatkozóan 1899. év óta folyik adatgyűjtés a «Lakhatási bizonylat»-ot (IV A minta 6. sz. melléklet) kapott külföldi egyének (bevándoroltak) statisztikai lapja útján. Az adatszolgáltatók a lakhatási bizonylat kiállítására jogosított főszolgabírók, városi és határszéli rendőrkapitányságok (Budapesten előbb a Székesfőváros Tanácsa) és 1931 óta a «Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság». Az adatok minden hó 8-án küldetnek meg a Központi Statisztikai Hivatalnak. Az adatgyüjtő-minta változatlan, de 1931 óta a lakhatási engedélyek meghosszabbításáról kékszínű (IV B minta (>. sz. melléklet) lap állíttatik ki. t. ftlevélstatisztika. A kiállított útlevelekről az 1899. év óta gyűjtetnek adatok. Az útlevélstatisztika anyagát továbbra is az útlevélkiállító hatóságok