Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.
Irományszámok - 1931-14
14. szám. 79 Mindenesetre indokoltan mondható, hogy a Bank bizonyos idegenkedést mutatott attól, hogy érckészlete védelmére a bankkamatláb felemelésében álló normális orvoslási módot alkalmazza. A kamatláb az év elején 5 1 / 2 f> / 0 volt s e szinten maradt június 16-ig, amikor 7%-ra emeltetett. További emelés 9%-ra július 24-én történt, de szeptember 8-án a bankkamatláb 8%-ra csökkentetett. Ügy értesülünk, hogy e csökkentés részben az aranypengő rendelettel helyreállít ott bizalom megerősítése, részben pedig az egyéb hitelnyújtók által felszámított kamatok, csökkentése érdekében foganatosíttatott. Kételyeim vannak ez érvek bármelyikének helytálló voltában. • Magyarország magánbankrendszere külsőleg nem követte az általános koncentrációs irányzatot, bár valóságban ez nagy mértékben megvalósult. A Budapesten székelő 12 vagy több bank tőkerészesedés útján kisebb-nagyobb mértékben kontrollálja az országban elszórt 500 pénzintézet jelentős részét. Pénzintézeti érdekeltségeiken kívül e nagyobb intézetek úgy tőkerészesedés, mint hitelnyújtás útján jelentős szerepet töltöttek be ipari koncernek fejlesztése terén is. Egy idő óta ily természetű érdekeltségeiket külföldön felvett rövidlejáratú hitelek segítségével növelték. Amikor e bankok külföldről felvett hitelei a külföldi események folytán visszahivattak és a belföldi nehézségek nyomán a náluk elhelyezett betéteket nagyobb mértékben vették fel, védelmi eszközük kizárólag a Nemzeti Banknál való visszleszámítolásban állott, amely ily módon igen erős igénybevételnek volt kitéve. A Nemzeti Bank alapszabályainak első szakasza kimondja, hogy a Bank egyik legfőbb feladata,' hogy a készfizetések felvételéig jegyeinek külföldi értékét fenntartsa. Ugy véljük, hogy a Bank e feladatának végrehajtására nincs a kellő eszközökkel ellátva, minthogy ellenőrzést nem gyakorolhat külföldi kölcsönöknek akár az állam, akár bankok vagy magánosok által történő igénybevétele felett. Ez oly kérdés, amelyet a magyar kormánynak figyelemre kellene méltatnia s amelyre a magyar miniszterelnök fentidézett nyilatkozatában utalás is történt. Másrészről a Bank ezidőszerint s alapítása óta talán elsőízben közvetlenül irányíthatja a belföldi pénzpiacot. Külföldi hitelek igénybevétele megszűnt s ily módon a bankkamatláb valósággal hatékony fegyverré vált, minthogy a magánbankok számottevő mértékben sem visszleszámítolási, sem egyéb hitelt nem vehetnek igénybe a külföldön. Mint fentebb említettük, két rendelet jelent meg, amelyek egyike a devizaüzlet ellenőrzéséről intézkedik, másika pedig a külföldi értékben fennálló követelések és más aktívák tulajdonosait kötelezi, hogy ily készleteiket jelentsék be s egyben jogot ad a Nemzeti Banknak, hogy bizonyos feltételek mellett ily devizák rendelkezésére bocsátását kívánja. A már bejelentett, valamint az exportból befolyó devizák behívhatok, hogy a Banknak a fontossággal bíró behozatalból, valamint a külföldi adósság szolgálatából vagy kamataiból előálló igények kielégítésére rendelkezésre álljanak. A Nemzeti Bank feladata az ily módon előálló új helyzet elágazásait kimunkálni. Nézetünk szerint lényeges, hogy a pengő stabilitása fenntaríassék és megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a magyar kormány és a Nemzeti Bank teljes mértékben osztják e felfogást. Ha azonban ez a cél és a mcst említett külföldi, kötelezettségeknek meg kell felelni, a devizaműveleteket olyképpen kell ellenőrizni, hogy a behozatal az elengedhetetlen legkisebb mértékre korlátoztassék. A behozatal ily korlátozása viszont magábanfoglalja a hitel megszorítását az országban, aminek elmaradása esetén elkerülhetetlen az árak emelkedése. Megjegyezzük, hogy a devizaüzlet ellenőrzésére vonatkozó rendeletek nem oly szigorúak, mint némely szomszédos államban s hogy azonfelül alkalmazásuk sem
