Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.

Irományszámok - 1931-48

502 48. szám. Amint az adózás kérdésénél, éppúgy az illetékkötelezettség szabályozása tekintetében is annak kell irányadónak lennie, hogy a korlátolt felelősségű társaság a meglévő pénzügyi jogi szabályaink alkalmazhatósága szempontjából melyik régebbi kereskedelmi társasági szerződési formához esik legközelebb. Ez a legközelebbi forma az illetékügyi szabályok szempontjából is : a részvénytársaság. Ennélfogva az illetékek területén is — következetesen és gyakorlatilag leginkább megfelelően -— azokat a szabályokat kell a korlátolt felelősségű társaságra értelemszerűen alkalmazni» amelyek a részvénytársaságokra nézve állanak fenn. Az illetéktehernek a súlyára nézve azonban szintén érvényre juttatandónak vélem azt az enyhébb irányt, amelyet a javaslat 1. §-a az adókulcs megállapításánál szem előtt tart, s ebből folyóan a társasági szerződési illeték kulcsának a részvénytársaságokra nézve hatályban lévő 1'5%-nál alacsonyabb mérvben megállapítását javaslom. Erre nézve figyelembe vettem, hogy a társasági szerződési illeték kulcsa a szövetkezeteknél 075 %, a közkereseti és betéti társaságoknál ellenben, éppúgy, mint a részvénytársaságoknál, 1*5%, amely összehasonlításban a korlátolt felelősségű társaságra nézve a társasági szerződési illeték kulcsa, helyesen és arányosan, 1 %-ban lenne megállapítandó. Egyebekben a részvénytársasági illetékszabályok értelemszerű alkalmazásának közelebbi részletkérdéseit, az eljárási módozatok körül szükséges vagy célszerű kisebb eltérések megállapítását, leghelyesebb a rendeleti szabályozásra bízni, miért is ebben az irányban felhatalmazást kérek. A korlátolt felelősségű társaságról szóló törvény előmozdítani kívánja, hogy a meglévő részvénytársaságok és korlátolt felelősségű szövetkezetek a helyes közgazdasági irányzatnak megfelelően könnyen átalakulhassanak korlátolt felelősségű társasággá. Ennek érdekében a törvény az átalakulásra illetékmentességet biztosított (1930 : V. t.-c. 104. §.). Az erre vonatkozó rendelkezések alapján az átalakulás útján megalakult korlátolt felelősségű társaságba bevitt az a vagyon, amely a feloszlott részvénytársaság vagy szövetkezet vagyonából szállott át, társasági szerződési illeték alá nem esik. Ha azonban az átszálló vagyon a törzstőkének vagy törzsbetétnek törvényszabta legkisebb mértékét nem éri èl, s ennélfogva az átalakulás csak olyként lehetséges, hogy a hiányzó értéket az tij társasa g javára be kell fizetni, akkor az ebbőla célból való befizetéseknek illeték alá vonása szintén nem lenne méltányos. Indokoltnak vélem tehát, hogy az esetleg szükséges kiegészítő befizetések a társasági szerződési illeték alól szintén mentesek legyenek és a fentidézett illetékmentességi szabálynak ilyen értelmű kiegészítését javasolom. Budapest, 1931. évi november hó 4. napján. gróf Károlyi Gyula s. h., a TO. kir. pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. 'miniszterelnök.