Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.
Irományszámok - 1931-48
500 48. szám. A korlátolt felelősségű társaságról szóló törvény ugyanis úgy kivetéstechnikai, mint az adóalap megállapítására vonatkozó anyagi jogszabályok tekintetében a kereseti adóról szóló 1927. évi 300 /P. M. számú hivatalos összeállítás kereteivel össze nem egyeztethető rendelkezéseket tartalmaz. A korlátolt felelősségű társaságról szóló törvény 56. §-a szerint az ügyvezetők kötelesek a társaság könyveinek rendes vezetéséről gondoskodni, minden üzletév első három hónapja alatt az elmúlt év mérlegét a nyereség- és veszteségszámlával kapcsolatosan felállítani és taggyűlés elé., valamint ha a társaságnak felügyelőbizottsága van, ez elé terjeszteni. Ily módon a korlátolt felelősségű társaság, amennyiben a naptári év végével zárja az üzleti évét, az esetek túlnyomó részében csak április hó folyamán juthat abba a helyzetbe, hogy adóbevallását benyújtsa, vagyis olyan időben, amidőn az általános kereseti adó kivetése rendszerint már megtörtént. Az 1930. évi V. törvénycikk a korlátolt felelősségű társaságokra nézve kötelezővé teszi a szabályszerű kereskedelmi könyvek vezetését s a törvény elgondolása szerint, ezeknek a vállalatoknak az adóztatása is csak az üzleti könyvek alapján történhetik. Ugyanígy van ez a társulati adó* alanyainál, ahol mérlegés eredményszámlák hiányában nincs adókivetés. Ha a vállalat azt beterjeszteni elmulasztja vagy azzal késedelmes, lehet helye kényszerítő vagy büntető rendszabályoknak, el lehet járni könyvvizsgálat útján, de addig, míg a mérleg és a vele összefüggő számadások esetleg ezen kényszerítő eszközök segélyével rendelkezésre nem állanak, semmiféle módon, semmiféle ismérvek alapján, vagy bármire alapított becslés alapján, még az utólagos kiegyenlítés fenntartásával sincsen helye adóztatásnak. Ezzel'szemben a kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás 30. §-a s az ahhoz fűzött utasításban foglalt rendelkezések szerint az általános kereseti adóalap megállapításánál a rendelkezésre álló adatokat, így a könyvvizsgálat eredményét is a kir. adóhivatal szabadon mérlegeli s becslés útján állapítja meg a jövedelmet, ha a könyvek alapján mutatkozó eredményt aggályosnak találja. Ha tehát az általános kereseti adó alanyai közé soroznám be a korlátolt felelősségű társaságokat, nagyon sok esetben a mérleg- és eredményszámlák ellenére becslés útján állapítanák meg a kitevő hatóságok ezen társaságok adóalapjait is. A kereseti adóról szóló hivatalos összeállítás rendelkezésein belül továbbá nem volna megoldható a korlátolt felelősségű társaságok felügyelőbizottsági tagjainak juttatott javadalmazás után kivetendő tantiemadó kérdése sem. A tantiemadónak az általános kereseti adóval való összekeverése főkép kivetéstechnikai okból vezetne nagy zavarokra. Az általános kereseti adó alanyainál a 10.000 pengőn aluli adóalapok évenként rögzítés útján iratnak elő, már pedig a rögzítési eljárás a tantiemadó alapjára, egyrészt a tantiemek évről-évre változó összegeinél fogva, de másrészt a tantiemek jogi természeténél fogva nem alkalmazható. Minthogy továbbá a tantiemadót — ugyanúgy mint a társulati adónál — az általános kereseti adóval egyszerre kellene megállapítani, a jogorvoslati fórumok különbözősége szintén zavarokat jelentene, mert míg az általános kereseti adó elleni jogorvoslat elsőfokon az adófelszólamlási bizottsághoz, addig a tantiemadó elleni jogorvoslat a pénzügy igazgat ósághoz tartozik. Tekintettel azonban arra a körülményre, hogy a korlátolt felelősségű társaság a gazdaságilag gyöngébb erejű adóalanyok együttműködését van hivatva előmozdítani, nehogy a vállalkozói kedv a jelenleg érvényben lévő 16°/ 0-kal kezdődő s a rentabilitás arányában 30°/ 0-ig emelkedő adókulcsok miatt e társasági formának igénybevételétől elidegeníttessék, a korlátolt felelősségű társaság társulati
