Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.

Irományszámok - 1931-47

47. szám. 497 A 10. §-hoz. A koholt követelés érvényesítését eddig az 1916 : V. t.-c. 3. §-a bünteti. Az általános indokolás IIÎ. 8. pontjában említve volt, hogy ez a tényálladék csak a csődeljárásban és a kényszeregyességi eljárásban elkövetett ilynemű cselekményekre terjed ki, de nem vonatkozik a kényszerfelszámolási eljárás keretében elkövetett ily cselekményekre. Ez okból az 1916 : V. t.-c. 3. §-ának megfelelően tágabb körű rendelkezéssel felcserélése vált szükségessé. Fenn nem álló követelés alatt a javaslat az olyan követelést is érti, amely érvényesen fennállott ugyan, de a likvidációs eljárásban ^aló érvényesítése előtt bármi okból megszűnt. A 11. §-hoz. Az 1916 : V. t.-c. 5. §-a a csőd vagy a kényszeregyességi eljárás alatt álló vagyon kezelői által elkövetett hűtlen kezelés tekintetében rendelkezik. Ezt a rendelkezést ki kell terjeszteni az ugyanily tekintet alá eső kény szerfelszámolási eljárásra. Az említett eljárások egyes szereplőinek megnevezése helyett, a §. általában mindazokról szól, akiket a bíróság vagy a hitelezők az adós vagyonának kezelésével, gondozásával, felügyeletével vagy ellenőrzésével megbíztak. A bűnvádi eljárásnak hivatalból megindítása megegyezik a Btk. 362. §-ában kifej ez ett j ogelv vei. A 12. §-hoz. Az 1928 : X. törvénycikkben a pénzbüntetés tekintetében foglalt szabályok közül bizonyára gyakori alkalmazást fog találni a 3. §-nak második bekezdése. Ennek értelmében a vagyon ellen irányuló, a nyereségvágyból, illetőleg a jogtalanul vagyoni haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekményekre mellékbüntetésül pénzbüntetést kell megállapítani, feltéve, hogy a terheltnek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete van. Budapesten, 1931. évi december hó 9-én. Dr. Zsitvay Tibor s. k., m. kir. igazságügyminiszter. Felsőházi iromány. 1931—1936. I. kötet. 63