Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.
Irományszámok - 1931-47
488 47. szám. elégszenek azzal, ha a követelés lejárt, valódi és kétségtelen, sőt néha még ezektől a feltételektől is eltekintenek. Ennek a kérdésnek végleges eldöntése kétségtelenül fontos feladata a büntetőjogi törvényhozásnak. Ez pedig csupán akkor történhetik meg, ha egységes tényálladékba foglaltatik össze a hitelezőknek megkárosítása, akár indult az adós ellen csőd, csődönkívüli kény szer egy ességi stb. eljárás, akár nem. 3. A Btk. 414. §-ának 1. és 2. pontjai, valamint a 386. §-a tényálladékainak kétségkívül az a lényege, hogy az adós a hitelezői elől a kielégítési alapot szándékosan és jogtalanul elvonja. Az elvonásnak az idézett §-okban felsorolt módozatait pedig ekként lehet összefoglalni : az aktívák csökkentése, vagy a passzíváknak szaporítása, illetőleg a mindkét esetben egységes eredmény megjelölésével : a kielégítési alapul szolgáló vagyon csökkentése. Ennek ismét lényegében csak két változata lehet, a vagyon csökkentése végbemehet vagy valóságosan, vagy színlegesen. Kétségkívül már a Btk. is ki akarta meríteni a jogellenes vagyoncsökkentés elképzelhető módozatait. Nem lehet ugyanis feltételezni, hogy felsorolásával e hitelezők kijátszására irányuló vagyonelvonás egyes módozatait büntetés alá kívánta vonni, más módozatokat pedig büntetés nélkül hagyni. Ebből a szempontból tekintve a kérdést, a Btk. 414. és 386. §-aiban foglalt felsorolások ellen nemcsak azt a kifogást lehetne felhozni, hogy egymásközt is eltérnek minden megfogható ok nélkül, hanem azt is, hogy nem szabatosak és nem minden kétséget kizáró módon kimerítőek. A Btk. 414. §. 1. és 2. pontjait véve szemügyre, az 1. pont különösen az aktívák csökkentéséről szól, mégpedig egyrészt a testi dolgokról, amelyeket értéktárgyaknak nevez, másrészt a követelésekről. A dolgok elvonása tekintetében a felsorolásban nem találunk rendelkezést azokról az esetekről, ha a tulajdonos a dolgot megsemmisíti, megrongálja, a tulajdonról másra való átruházás nélkül lemond, a dolog elbirtoklását tűri, a dolgot más javára dologi joggal, zálogjoggal, építményi, szolgalmi joggal, pl. a használat vagy a haszonélvezet jogával megterheli, a dologra vonatkozó ob, an kötelmi jogot alapít meg, amely annak a hitelezők szempontjából való értékét megszünteti vagy csökkenti, pl. célzatosan hátrányos bérleti, haszonbérleti szerződést köt, stb. Mindezeket az eseteket alig lehetne az értéken aluli elidegenítés fogalma alá vonni, mert a törvény e mellett még az elajándékozást is külön említi, azaz az elidegenítés kifejezést nyilván a vis szt eher mellett való átruházás értelmében használja. Kétes az is, lehet-e az elrejtés vagy a félretétel alatt az egyszerű eltitkolást is érteni, mely a törvényben csak a követelésekkel kapcsolatban van felemlítve. Az adóst aktíve illető követeléseknek csak elengedését vagy eltitkolását tiltja á törvény. Ezek mellé lehetne állítani, mint az említettekkel teljesen egyenlő értékű elkövetési változatokat : ha az adós a saját követelését ingyenesen vagy megfelelő ellenérték nélkül másra engedményezi, azt elévülni hagyja, az érvényesítéséhez szükséges jogcselekményt (óvás stb.) szándékosan elmulasztja, az azt biztosító, szerződésből (kezesség, stb.) eredő jogáról egyoldalúan lemond. Mindezeket azért nem lehet az elengedés fogalma alá vonni, mert ez a hitelező és az adós között létrejött szerződést tételez fel (1. a Magánjogi Törvénykönyv javaslatának 1281. §-át). Ezenfelül a hitelező kielégítési alapját csorbíthatja olyan vagyoni jelentőségű, hasznot hajtó jogosítványról lemondás, stb. is, amely sem a dolog, sem a követelési jog fogalma alá nem esik. Hasonlóképen a megnyílt Örökségről való lemondás is. A valótlan kötelezettség elismerése és kifizetése mellett a passzívák csalárd
