Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.

Irományszámok - 1931-45

45. szám. 465 A 9180/1920. M. E. számú rendelet 1., 6. és 7. §-aiban foglalt rendelkezésekből kitűnik, hogy a rendelet a munkaügyi bíráskodást hatásköri szempontból újonnan, egységesen és kimerítően kívánta szabályozni s kiterjeszkedett a rendes bíróság, mint jnunkaügyi bíróság eljárását megelőző közigazgatási hatósági eljárás kérdésére is. Az 1884 : XVII. törvénycikk 176. §-a szerint fennállott korábbi jogállapottal az új rendezés csak abban egyezik meg, hogy az iparosok és segédeik (tanoncaik) között felmerülő azok a vitás kérdések, amelyek a munka- vagy tanviszony megkezdésére, folytatására vagy megszűnésére, annak tartama alatt fennálló kölcsönös kötelezettségek teljesítésére s a munka- vagy tanviszony megszűnéséből keletkező kártérítési követelésekre vonatkoznak, mind az 1884 : XVII. törvénycikk 176. §-ának második bekezdése, mind a 9180/1920. M. E. számú rendelet 1. és 7. §-ai értelmében végérvényesen a rendes bíróság hatáskörébe tartoztak, illetve tartoznak. Lényeges eltérés van azonban egyfelől abban, hogy míg a korábbi jogállapot szerint ezekben az ügyekben a rendes bíróság, mint közpolgári bíróság járt el, addig a mai jogállapot szerint a rendes bíróság, mint "munkaügyi bíróság jár el. Másfelől pedig a 9180/1920. M. E. számú rendelet megszüntette az előzetes közigazgatási eljárás kötelező voltát, amidőn lehetővé tette a felek részére azt, hogy ügyüket az előzetes eljárás mellőzésével közvetlenül is a rendes bíróság, mint munkaügyi bíróság elé vihessék. Végül a 9180/1920. M. E. számú rendelet 7. §-a meg is szorította az előzetes közigazgatási eljárás körét, amennyiben csak «azok az iparosok, akik valamely ipartestületnek tagjai, úgyszintén az ezeknél alkalmazott segédek és tanoncok vihetik az 1. §. alá eső követeléseiket az ipartestület békéltető bizottsága elé s ők is csak addig, amíg egyikük a követelés tárgyában a keresetet a munkaügyi bíróságnál vagy a községi bíróságnál (6. §.) elő nem terjesztette.» E megszorító rendelkezésekkel a kormányrendelet célja kétségkívül az volt, hogy a munkaügyi bíráskodás alá tartozó ügyekben az eljárás egyszerűsíttessék, gyorsíttassék s a munkaügyi bíróság eljárása az előzetes közigazgatási eljárás hiányára alapított kifogásokkal és negatív hatásköri összeütközések előidézésével ne hátráítathassék. Ez a törvényhozói célzat jutott különben kifejezésre már a Pp. 26. §-ának harmadik bekezdésében foglalt abban a rendelkezésben is, hogyha az iparhatóság vagy a békéltető bizottság jogerősen kimondta hatáskörének hiányát, a bíróság a megelőző eljárás hiánya miatt az eljárást meg nem tagadhatja. Ezzel szemben az 1884 : XVII. törvénycikknek megfelelő jogállapot szerint az előzetes iparhatósági vagy ipartestületi békéltető bizottsági eljárás kötelezővé tétele egyebek között azt a célt szolgálta, hogy az ipari alkalmazottaknak a szolgálati viszonyaikból felmerülő vitás ügyei elbírálásánál a szakszerűség szempontja feltétlenül érvényre jusson. A 9180/1920. M. E. számú rendelet azonban azzal, hogy az ilyen ügyek ellátására külön ügybíróságot szervezett s emellett szakértő» ülnökök közreműködését is lehetővé tette, a szakszerűség szempontjának érvényre jutását magának a bírósági eljárásnak keretében megnyugtató módon biztosította s ezzel az előzetes közigazgatási eljárás feleslegessé vált. Ehhez képest a 9180/1920. M. E. számú rendelet 7. §-a az 1884 : XVII. törvénycikk 176. §-ától eltérően az előzetes iparhatósági eljárást többé nem kívánja meg s az első szakasz általános szabálya alól csupán az ipartestületi tagokra nézve tesz az ipartestületi békéltető bizottság javára — fakultatív — kivételt. • Amint ezekből kitűnik, a munkaügyi bíráskodás az 1884 : XVII. törvénycikk 176. §-ától függetlenül külön szabályozást nyert. Ezzel a szabályozással szemben lehetetlen visszaállítani az 1884: XVII. t.-c-. 176. §-a szerint fennállott jogállapotot. A 28—29. §-ohhoz. A 28. §. az ipartestület személyzetének ügyeit szabályozza, azok között a keretek között, amelyek az adott és a várható viszonyok között Felsőházi iromány. 1931—1936. I. kötet, 5J