Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.

Irományszámok - 1931-45

45. szám. 463 testületi széknek biztosítani. Különösen nem lehet az ipartestületi széket hatósági jogkörrel felruházni, nevezetesen nem lehet részére biztosítani azt, hogy azokban az ügyekben, amelyekben a fenti keretek között eljárhat, a feleket kötelező határozatokat hozhasson, mert a törvényeinkben lefektetett jogrendszert, amely a különböző iparügyek intézését részint a m. kir. bíróságok, részint az iparhatóság hatáskörébe utalja, nem lehet megbolygatni s mert az ipartestületi szék nem rendelkezik azokkal a követelményekkel, amelyek hatósági jogkör betöltésének elengedhetetlen feltételei. Az egyik kereskedelmi és iparkamara az iparosság részéről megnyilvánult kívánságoknak figyelembevételével, javaslatot tett az iránt, hogy a jogosulatlan iparűzés, az alkalmazottak be- és kijelentésének, a tanszerződés kötésének elmulasztása, úgyszintén a tanonciskolái mulasztások esetében az eljárás ott; ahol annak előfeltételei megvannak, az ipartestületi szék felállítása révén az ipartestületbe helyeztessék át. A javaslat előterjesztője ezt olyképpen gondolja, hogy az ipartestületi szék ilyen esetekben az illetékes rendőri büntető bíróságból mint elnökből és két ülnökből állana, akiknek egyikét az elsőfokú iparhatóság saját szakközegei sorából, másikát az illető ipartestület saját tagjai sorából jelölné ki. Az ilyképpen megalak tott ipartestületi szék tárgyalásait az Rbsz. szabályai szerint, de az ipartestület helyiségeiben és ünnepélyes keretekben tartaná s mint szakbíróság járna el. Ez az elgondolás amellett, hogy megvalósíthatatlan, voltaképpen semmit sem jelent az iparosság kívánalmai szempontjából, mert hogy az iparosság az így megalakított szakbíróságban, amelyben csak egy taggal lenne képviselve, nem látná az általa kívánt külön bíróságot, az nyilvánvaló. Az ipartestületi szék elnevezés ily összeállítás esetében értéktelen külsőség lenne, azért is, mert az iparkihágási ügyek túlnyomó részének tárgyalásán iparosságunk az ipartestület által kijelölt szakképviselő útján amúgy is ugyanolyan mértékben vesz részt, aminőben részt venne az említett szakbíróság megalakítása esetén. Mit sem jelentő külsőség lenne az is, hogy az említett módon gondolt «szakbíróság» tárgyalásait az ipartestület helyiségeiben, ünnepélyes keretekben tartaná. Ám a javaslatnak mc'g ezen, végeredményben mit sem jelentő elgondolás szerinti megvalósítása is leküzdhetetlen nehézségekbe ütköznék, igen sok zavart és fennakadást okozna és elfogadható ok nélkül megbontaná rendőri büntető eljárási és ügyviteli szabályaink egységét. Ezek a szabályok kellőképpen biztosítják az iparkihágási ügyek igazságos és szakszerű elbírálását, akár jogosulatlan iparűzésről, akár más kihágásról legyen szó s amiatt, hogy az iparkihágási ügyekben hozott ítéletek az igazságosság és szakszerűség követelményeinek meg nem feleltek volna, nem merült fel panasz. Azok a kívánalmak, amelyeket a jogosulatlan, iparűzés leküzdése érdekében iparosaink előterjesztettek, más természetűek s a jogosulatlan iparűzéssel elkövetett kihágásoknak hivatalból megállapítására, az eljárásnak gyorsított lefolytatására, a jogosulatlanul végzett munkának az ítélet jogerőre emelkedése előtt, szükség esetén karhatalommal megszüntetésére stb. vonatkoznak. Ezeket a kívánalmakat a fennforgó lehetőségek keretei között figyelembe vette a kereskedelemügyi miniszternek a jogosulatlan iparűzés leküzdése tárgyában 1928. évi május bó 8-án 81.161. szám alatt kiadott rendelete, amelynek rendelkezésein túlmenő jogszabályokat megállapítani nem lehet. De más megoldás lehetősége sem kínálkozik arra, hogy az ipartestületi szék az iparkihágási ügyekben bíráskodjék. Egyáltalán azt a kívánalmat, hogy az iparosság ügyeiben az illetékes hatóságok helyett maguk az iparosok járjanak el, hogy az iparosság maga igazgassa magát, teljesen elhibázottnak kell minősíteni, mert keresztülvihetetlen követelményt állít fel. A közigazgatást, a bírás-