Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.
Irományszámok - 1931-41
41. szám. 409 Melléklet a él, számú irományhoz* Indokolás „a Franciaországgal 1925. évi október hó 13-án kötött és az 1926. évi V. törvénycikkbe iktatott Kereskedelmi Egyezménynek, valamint az 1926. évi december hó 18-án kötött és az 1927. évi XVI. törvénycikkbe iktatott Pótegyezménynek, illetve az 1929. évi december hó 21-én kötött és az 1930. évi XXI. törvénycikkbe iktatott Második Pótegyezménynek kiegészítéseként 1931. évi szeptember hó 25-én aláírt Megállapodás becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A magyar törvényhozás a legutóbbi évek folyamán immár három ízben foglalkozott a Franciaországgal való kereskedelempolitikai viszonyunk rendezését célzó megállapodásokkal. Mindamellett mégis szüksége mutatkozott annak, hogy Franciaországhoz való viszonyunkban újabb oly megállapodások létesítésére törekedjünk, amelyek nyomán Franciaország felé irányuló kivitelünkben fokozottabb lehetőségekre számíthatunk. Egy ilyen újabb rendezést tartalmaz a jelenleg benyújtott törvényjavaslatba foglalt Megállapodás is. A Nemzetek Szövetsége kezdeményezte genfi javaslatok nyomán a francia kormány is valamilyen formában előnyös elbánást óhajtván nyújtani a középés keleteurópai államok gabonája számára, ajánlatot tett Magyarországnak arra nézve, hogy búzából való évi beviteli szükségletének 10%-át Magyarországból kívánja fedeztetni olyképpen, hogy a behozott búzamennyiségek után a jelenleg 80 francia frankot tevő búzavámnak legfeljebb 30%-áig terjedő vámvisszatérítést adna. Kötelező vásárlásról nincs ugyan szó, hanem csupán bizonyos befolyásról a francia kormány engedélyét igénylő búzabehozatali cégekre, hogy a megjelölt keretben magyar búzát vásároljanak. Az utóbbi évek átlagos behozatali szükséglete alapján a Magyarországra jutó 10%-os hányad kerek 800.000 q-ra rúgna. Ellenszolgáltatásul a francia kormány egyes, Franciaországot különösen érdeklő iparcikkek magyar vámjai tekintetében kívánt mérsékléseket, amely vámmérséklések azonban nem preferenciális természetűek, hanem a legnagyobb kedvezményes elbánás alá esnek. Felsőházi iromány. 1931—1936. I. kötet. 52
