Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-488

488. szám. 73 Ez a legújabb törvénytervezet, amely az 1873 : II. t.-c-nek korszerűségi okokból, de védrendszerünkben beállott gyökeres változások folytán is szükséges reformjaként jelentkezik, az 1918. évi int er miniszteriális tárgyalásokig felmerült és akkor már feldolgozott tapasztalatok eredményeit, s az azóta szerzett tapasz­talatokat értékesíti, természetesen figyelemmel van a polgári közszolgálati viszonyokban részint a szervezés, részint az előmenetel szempontjából történt változásokra is. Az új törvénytervezet és a régi 1873 : II. t.-c változatlanul közös alapgon­dolata az, hogy a terhes katonai szolgálatért kivételes támogatást kell nyújtani. Ez az alapgondolat tudatosan vonul végig mind a két törvény minden szakaszán. Ez a kivételezés nem lehet sérelmes a polgári pályázókra, mert erkölcsileg indokolt rekompenzáció és nem sérelmes a közszolgálati érdekekre sem, mert az alkalmazás biztosítását bizonyos készültséghez köti. Az 1873 : II. t.-c. a m. kir. honvédségre, a volt közös hadseregre és az 1873­ban még annak kebelébe tartozott csendőrségre terjedt ki. Az új törvényt a hon­védségen és az azóta különvált csendőrségen kívül, a fegyveres őrtestületekhez tartozó vámőrségre és folyamőrségre is ki kellett terjeszteni, mégpedig a régi törvénnyel ellentétben nemcsak az altiszti, hanem — mivel a toborzott hadsereg szolgálati ideje 6, illetőleg 12 évben van megállapítva — a rendfokozat nélküli legénységi állományra is. Figyelembe véve a közszolgálati viszonyok változását, a polgári elhelyezkedés nehézségét, az új törvény a fenntartott állásoknak csak 50 %-át foglalja le s ebben az 1873 : II. t.-c-kel szemben enyhítést tartalmaz. Ügy ezt, valamint az egyéb szükségesnek talált rendelkezéseket a szakaszonkénti rész­letes indokolás magyarázza. A törvény rendelkezéseinek megítélésénél soha sem tévesztendő szem elől, hogy míg a kivételes jogosítványok statuálásának 1873-ban és a későbbi idők­ben csak rekompenzációs célja volt, a törvényes szolgálat kötelezettségi időn túli szolgálat jutalmazása érdekében, addig az Önkéntes vállalkozáson nyugvó és egyhuzamban, az évek hosszú sorára kiterjedő szolgálati kötelezettséggel fel­építve ránkkényszerített mai népszerűtlen és ezért az utánpótlás tekintetében állandóan nehézségekkel küzdő védrendszernek fenntarthatása és továbbfejlesztése érdekében, ennek a törvénynek elengedhetetlenül szükséges propaganda célja is van. Ugyancsak szükséges a világháború alatt az arcvonalban katonai szolgálatot teljesített egyének részére a köz- és magánszolgálatban való elhelyezkedésnél előnyt biztosítani. A világháború részeseiről való gondoskodás az államnak annyira nyilvánvaló erkölcsi kötelezettsége, hogy közelebbi megokolásra nem is szorul. Ezt a célt szolgálja a javaslat 20. §-a, amely egyenlő feltételek mellett elsőbbséget biztosít a vitézi rend tagjai, a világháború alatt arc vonalbeli szolgálatot teljesí­tett egyének, valamint az arc vonalbeli szolgálat teljesítése folyamán erre a szol­gálatra alkalmatlanná vált egyének részére. A rendelkezésnek minél szélesebb körben való érvényesülése érdekében a javaslat ezt az elsőbbséget a figyelembe jövő összes állásokra biztosítja, ideértve a fenntartott állásoknak azt a részét is, amelyekre igazolványos nem pályázott. i Felsőházi iromány. 1927—1952. XIV. kötet. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom