Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-488

70 488. szám. 7. A katonai bűnvádi eljáráson kívül történt lefokozás következtében. 8. Az igazolványnak a jó minősítés (1. §.) elvesztése folytán történt elvonása következtében. Az igazolványnak a 6., 7. és 8. pont értelmében való elvonását az érdekelt miniszter (4. §. utolsó bekezdés) mondja ki. » Az első bekezdés 7. és 8. pontjában említett esetekben az igazolványt csak akkor lehet újból kiállítani, ha az érdekelt a lefokozás tekintetében hozott, illetőleg az igazolvány visszavonását kimondó jogerős határozat keltétől számítva legalább két évet szolgált és a két év elteltével az igazolvány kiállítására nézve a jelen törvényben előírt egyéb feltételeknek megfelel. 17. §. Az e törvény értelmében kiállítandó igazolványok, valamint az igazolványosok részéről a törvény alapján benyújtott mindazok a folyamodványok, amelyek fenntartott állások elnyerésére, gyakorlati próbaszolgálat teljesítésének, próbaképen való alkalmazásnak engedélyezésére, vagy valamely tanfolyamra való felvételre irányulnak, illetékmentesek. A beadványhoz eredetiben, vagy másolatban csatolt összes mellékletek, nemkülönben az előbb említett folyamodványoknak és azok mellékleteinek mindennemű hitelesítései, hacsak az e törvényen alapuló igények érvényesítésére használtatnak, szintén illetékmentesek. 18. §. E törvény hatálybalépésével az 1873 évi II. t.-c. hatályát veszti, azonban az annak alapján szerzett igények és igazolványok érvényben maradnak. Az alkalmazást illetőleg azonban ezekre is ennek a törvénynek a rendelkezései irányadók. 19. §. A csendőrség és rendőrség legénységi állományába csakis katonai kiképzést nyert egyének vehetők fel. Amennyiben a csendőrség és rendőrség létszáma így nem lenne kiegészíthető, e célból oda a honvédelmi miniszter hozzájárulásával más egyének is felvehetők. Ez a rendelkezés az érdekelteknek e törvényen alapuló egyéb igényét nem érinti. 20. §. A törvény 5. §-a szerint fenntartott, — de az igazolványosok által meg nem pályázott állásokra — valamint a fenn nem tartott állásokra pályázók közül, egyenlő feltételek mellett elsőbbség illeti meg, a viselt katonai rendfokozatra való tekintet nélkül, a vitézi rend tagjait, valamint mindazokat, akik az 1914—18. évi világháború alatt arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesítettek, vagy ebből a szolgálatukból kifolyólag rokkantakká váltak. , 21. §. Az igazolványosoknak ebben a törvényben biztosított igénye a törvény életbelépésétől számított két éven belül nem érvényesíthető az állami, törvényhatósági, megyei városi, községi hivatalnál, intézetnél, intézménynél, vállalatnál, üzemnél tényleg alkalmazott gyakornokokkal, kezelőkkel, napidíjasokkal (havidíjasokkal), napibéresekkel (havibéresekkel) szemben, akik a törvény életbelépése idején legalább 6, illetőleg 12 évet kifogástalanul már eltöltöttek. 22. §. A létszámcsökkentés folytán végelbánás alá vont közszolgálati alkalmazottaknak az 1923. évi XXXV. törvénycikkben biztosított az a joga, hogy ha újból alkalmazásukat kérik, minden más pályázót megelőznek, az e törvényen alapuló igényjogosultságot nem korlátozza. 23. §. Ha a jelen törvény 7. §-a értelmében kötelezett vállalat a fenntartott állások betöltésénél a jelen törvény rendelkezéseit figyelmen kívül hagyja, úgy az illető állásra pályázott igényjogosult, valamint az érdekelt miniszter, amennyiben pedig az álláspályázat hirdetésének mellőzésével töltetett volna be, ezenkívül bármelyik igényjogosult is, attól a naptól számított 15 napon belül, amikor a fenntartott állás betöltése közhírré tétetett, vagy ennek híjján tudomására jutott, felszólalással élhet annál a miniszternél,