Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-535
535*. szám. 551 val kell felvenni. Figyelembe jön még, hogy mintegy 500.000 métermázsa eladatlan cukormennyiség tárol Magyarországon, amely, csak fokozatosan lesz elhelyezhető. . '" Az évi 1,750.000 métermázsa cukornak <—az imént említett 500.000 métermázsa tároló cukor fokozatos felhasználásának mint csökkentő tényezőnek figyelembevételével — átlagos számítás szerint mintegy 12*9 millió bruttó métermázsa répa felel meg, úgy hogy a Chadbonrne-egyesség elf ogadása esetében erre a mennyiségre kell szorítani a cukorgyárak által 1931-ben átveendő répát. A kormány áz együttes bizottság véleménye szerint igen helyesen cselekedett akkor, midőn a Chadbourne-egyességnek megkötését előmozdította. Ugyancsak helyes volt az, hogy azokat a tárgyalásokat, amelyek belföldön' a cukorgyári érdekeltség és a répatermelők között a Chadbourne-egyezményhez való alkalmaz* kodás dolgában megindultak, a kormány szintén előmozdította, úgy hogy az előttünk fekvő' törvényjavaslat egyfelől a Chadbourne-egyességnek, másfelől az említett belföldi két érdekeltségnek rendezkedéseit legalizálja. A törvényjavaslat tartalmából csak a legfőbb rendelkezéseket emeljük ki. Ezek elseje az, hogy az 1. § kimondja, hogy cukorgyártás céljaira az 1931; évben a cukorgyári vállalatok az 1930. évre szerződésileg lekötött földterületnek bizonyos átlagszámítással kalkulált hozamánál csak 18 l / 2 0 / p-kal kisebb mennyiségű cukorrépát vehetnek át. Ugyanez a szakasz, valamint a 2. és 3* §-ok nagy vonásokban szabályozzák azokat a szükségszerű módosításokat, amelyek e belenyúlás által a szerződő felek jogviszonyában beállanak. Bármennyire aggályos legyen elvi szempontból magánjogi szerződésekbe való ilyetén belenyúlás, ez elől a szükségszerűség elő! a maihoz hasonló világgazdasági alakulás mellett teljesen elzárkózni nem lehet és mindenesetre megnyugtató, hogy lényegében maga a törvény tartalmazza a vonatkozó intézkedéseket és csak aránylag alárendelt*részletek vannak rendeleti útra terelve, főképpen pedig az, hogy ezek a szerződésmódosítások csak formailag jelentkeznek a törvény által oktrojáltak gyanánt és tartalmukban az érdekelt feleknek előzetes megegyezésén alapulnak. A 4. § azokra a vitás kérdésekre nézve, amelyek a cukorrépatermelő és a cukorgyári vállalat között a répamennyiség kiszámítása tárgyában felmerülnek, választott bíróság kizárólagos hatáskörét állapítja meg. E választott bíróság a perrendtartás szabályai szerint jár el, ami alól azonban az igazságügyminiszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve rendelettel eltéréseket állapíthat meg. A választott bíróság egyik tagját a Cukortermelők Országos Szövetsége (egy a jelen törvény alább ismertetendő 6. §-a által létesített új szervezet), másik tagját a Magyar Cukorgyárosok Országos Egyesülete jelöli ki, elnökét a két kijelölt választott bíró választja meg, ezeknek megegyezése hiányában pedig a budapesti kir. ítélőtábla elnöke jelöli ki. Megemlíti az együttes bizottság, hogy ez az utóbbi rendelkezés igen célszerű, mert az 1911. évi I. t.-c-ben foglalt polgári perrendtartásnak a választott bíróság elnöki tisztének betöltésére vonatkozó rendelkezései a gyakorlatban igen fogyatékosaknak bizonyultak. Az 5. § azt a fontos rendelkezést tartalmazza, hogy új cukorgyári vállalatot létesíteni vagy üzembe helyezni, még ha telepengedélye van is, a jelen törvény életbelépésének napjától kezdve csak a m. kir. pénzügyminiszternek, a kereskedelemügyi miniszternek és a földmívelésügyi miniszternek egyetértésben adott engedélye alapján szabad. Egy további rendelkezése az 5. §-nak az, hogy abban az esetben, ha nemzetközi megállapodás létesül, amely a cukorkivitelt szabályozza, a kormány a cukor kivitelét rendeleti úton engedélyhez kötheti.
