Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-528

4§á 52S. szám. és következésképpen nem vehetnek át több cukorrépát sem, mint amennyi az elhelyezhető cukor mennyiség kigyártásához szükséges. A kitermelhető cukormennyiséget ezenkívül még csökkenti a jelenleg az országban lévő körülbelül 500.000 q cukorfelesleg is. Ebben a helyzetben a két érdekeltség tárgyalásai során megállapítást nyert, hogy az a cukorrépamennyiség, amelyet a szükséges cukor kigyártása céljából a cukorgyári vállalatok az 1931. évben átvehetnek, 12,956.000 bruttó métermázsa. Az érdekképviseleti megállapodást tehát csakis azon az alapon lehet megkötni, hogy a cukorgyári vállalatok a termelő gazdáktól az említett mennyiségű cukorrépánál többet nem vehetnek át. Minthogy azonban az országban eddig cukorrépával bevetett terület normálisan az említett mennyiségnél sokkal több cukorrépát termel, a cukorrépatermelésre használt területet redukálni kell. A cukorgyári vállalatok egyes termelőkkel az elmúlt időkben sok olyan szerződést kötöttek, amely szerződésekben kötelezték magukat arra, hogy a meghatározott területen termelt cukorrépát a termelőktől átveszik. Az ilyen szerződésekkel lekötött terület körülbelül 40.000 katasztrális hold. A cukorgyári vállalatok tehát, amennyiben ezek az 1931. évre is érvényes szerződések törvényhozási úton nem korlátoztatnak, kötelezve vannak arra, hogy az említett körülbelül 40.000 katasztrális holdon termő egész cukorrépamennyiséget átvegyék. Minthogy azonban a cukorrépa átvételi lehetősége korlátolt, az a helyzet, hogyha a hosszúlejáratú, tehát az 1931. évre is érvényes szerződések alapján a cukorgyári vállalatok által átveendő cukorrépamennyiségnek nem redukáltatnak, -— amely redukció pedig természetszerűleg csak törvényhozási úton lehetséges — a cukorgyári vállalatok az olyan cukorrépatermelőktől, akiknek az 1931. évre is érvényes szerződésük nincs, csak nagyon kis mennyiségű répát vehetnének át és így a cukorkrízis nyomása alatt bekövetkezett termeléscsökkentés egész súlyát azoknak a cukorrépatermelőknek kellene viselni, akiknek az 1931. évre is érvényes hosszúlejáratú szerződéseik nincsenek. Ezek a termelők pedig nagyrészben éppen a kistermelők. Hogy a vázolt igazságtalanság elkerülhető legyen, a hosszúlejáratú szerződéseken alapuló répatermelési, illetőleg átvételi kötelezettségeket csökkenteni kellett, hogy ennek folyományaként az összes cukorrépatermelő gazdák a cukorkrízis nyomása alatt bekövetkezett termeléscsökkentésből folyó terhet igazságosan egyenlő arányban viseljék. Az idevonatkozó és ezt a célt szolgáló intézkedéseket tartalmazza a törvényjavaslat 1. §-a. Intézkedni kellett azonban az érvényes szerződéseknek a fentiek szerinti törvényhozási korlátozásával párhuzamosan természetszerűleg aziránt is, hogy ennek à korlátozásnak a célja tényleg eléressék, vagyis, hogy a z 1931. évre érvényes szerződéssel nem bíró és az 1930. évben cukorgyártás céljára szolgáló cukorrépatermeléssel foglalkozott gazdák az őket a csökkentett termelésből reájuk eső résznek megfelelő termelési szerződéshez feltétlenül hozzájussanak. Az idevonatkozó rendelkezéseket a törvényjavaslat 2. §-a tartalmazza. Gondoskodni kellett arról, hogy amennyiben bármi oknál fogva egyes cukorrépatermelésre jogosult gazdák az 1931. évben cukorrépatermelésre nem vállalkoznának, a felszabadult kontingensrész olyan gazdák között osztassék ki, akik erre a legmegfelelőbbek. Idevonatkozólag tartalmazza a szükséges intézkedéseket a törvényjavaslat 2. §-ának (3) bekezdése. Minthogy az 1931. évre is érvényes régebben megkötött szerződésekben a cukorrépaszállításra vonatkozó határozmányok mellett más azzal összefüggő szolgáltatásokra nézve is vannak természetszerűleg mindenütt rendelkezések, intézkedni kellett abban az irányban, hogy ezek az ilyen szerződésekben foglalt és a cukorrépaszállJ[tássál kapcsolatos kötelezettségek is ugyanolyan mértékben redu-