Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-526
478 526". szám. Melléklet az 526. számú irományhoz, Indokolás „az 1931/32. évi állami költségvetésről" szóló törvényjavaslathoz. Törvényeinknek és alkotmányos gyakorlatunknak megfelelően a költségvetés kiadásait és bevételeit felölelő felhatalmazási (appropriációs) törvényjavaslat terjesztendő elő. Ennek a kötelezettségnek teszek eleget a jelen törvényjavaslat benyújtásával, melynek 1. §-a a kiadásokat, 2. §-a pedig a bevételeket tartalmazza rovatonkint, címenként és fejezetenként. Az L és a 2. §-ban foglaltak az 1931. évi március hó 26.-án előterjesztett részletes költségvetésnek felelnek meg, azok tehát ezúttal külön indokolást nem igényelnek. À 3. §-hoz. E szakasz (i) bekezdése, az állandóan követett 1 gyakorlatnak megfelelően, a kiadások és bevételek végösszegét és mérlegét tünteti fel. Ez a bekezdés tehát szintén nem igényel indokolást. E szakasz (2) bekezdése szerint a költségvetés többletét a pénztári készletek gyarapítására kell fordítani. Ez a rendelkezés is megfelel az állandóan követett gyakorlatnak, mert a törvényhozás a kezelési feleslegeket — hacsak nem jelölt meg kifejezetten valamely más célt — a múltban is mindig a pénztári készletek gyarapítására rendelte fordítani. Ez ma annál indokoltabb, mert az államháztartásnak rendelkezésére álló forgótőke kiegészítésre szorul. A 4. §-hoz. Az e szakaszban foglaltak a tulaj donképeni felhatalmazásra vagy megajánlásra (az appropriációra) vonatkoznak és indokolást nem igényelnek, mert a bevételek megajánlása természetes következménye az előbbi szakaszokban foglaltaknak. Âz 5. §-hoz. E szakaszban a kormány az 1924/25. óta követett gyakorlatnak megfelelően arra kér felhatalmazást, hogy az 1931 /32. költségvetési évben is a minisztertanács állapíthassa meg — a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával — azt, hogy mely esetekben van helye hitelátruházásnak. Az előző évek tapasztalatai ugyanis azt mutatták, hogy a megállapított kiadási összegek célszerű és gazdaságos felhasználása érdekében célszerű és szükséges annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy a költségvetésbe felvett egyes kiadási összegek között bizonyos kiegyenlítések eszközöltessenek. Minthogy azonban különösen akkor, amikor a költségvetés egyes kiadási tételei jelentékenyen csökkentettek, amikor tehát még nem állhat kellő tapasztalat rendelkezésre, a költségvetési évet megelőzően nem lehet előre megállapítani, hogy mely rovatok között lesz szükség kiegyenlítésre, nem volna célszerű magában a költségvetési törvényben előre megjelölni
