Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-477

18 477. szám; Melléklet a 477. számú irományhoz. Indokolás az „egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A mindenkori magyar kormányok — rövid megszakításoktól eltekintve — a múltban is kaptak törvényi felhatalmazást arra, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink ideiglenes rendezése céljából a szükséghez képest megállapodásokat létesíthessenek s az ideiglenes megállapodásokat rendeleti úton életbeléptethessék. E felhatalmazás célja mindenkor az volt, hogy a kormány kereskedelempolitikai mozgási szabadsága az ország gazdasági érdekei által megkívánt mértékben biztosíttassék. A legutóbb az 1928. évi XLV. törvénycikkel adott ily értelmű felhatalmazás érvénye folyó év végével lejár. Tekintettel arra, hogy azok a szempontok, amelyek az idézett törvénycikkel megadott felhatalmazást szükségessé tették, ma is fennállanak, — amennyiben kereskedelempolitikai viszonyainknak a bennünket gazdasági szempontból érdeklő összes államokkal való kiépítése még folyamatban van, — igen fontos, hogy gondoskodás történjék arról, hogy továbbra is biztosítva legyen annak a lehetősége, hogy a létesítendő forgalmi és kereskedelmi megállapodások — amennyiben újabb tarifális kedvezményeket nem nyújtanak — rövidebb időn belül legyenek életbeléptethetők, mint amely időn belül azoknak az Országgyűlés által való letárgyalása megtörténhetnék. E törvényjavaslat két első cikkének szövege teljesen megfelel az idézett 1928. évi XLV. törvénycikk és az azt megelőzőleg alkotott 1927. évi XV. törvénycikk 1. és 2. paragrafusainak. Miként az utóbbi törvénycikk, úgy e törvényjavaslat is meghatározza az ideiglenesség fogalmát, amennyiben kimondja, hogy a kormány felhatalmazása csak oly kereskedelmi és forgalmi megállapodások életbeléptetésére terjed ki, amelyek időtartama a 3 évet vagy felmondási ideje a 6 hónapot meg nem haladja. Nem terjed ki a felhatalmazás oly kereskedelmi szerződésekre, amelyek vámtarifális rendelkezéseket tartalmaznak s mint ilyenek az ország gazdasági termelését érzékenyebben érinthetik, mint a puszta legnagyobb kedvezményes szerződések. A vámtarifális engedményeket tartalmazó szerződések ezentúl is minden esetben csak az országgyűlés jóváhagyása után lesznek életbeléptethetők. De a vámtarifális rendelkezéseket nem tartalmazó kereskedelmi és forgalmi megállapodásokat illetőleg is biztosítva marad természetesen az országgyűlés alkotmányos ellenőrzési joga, amennyiben az 1. § második bekezdése értelmében