Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-507
507. szám. 249 és közrendészeti okokból engedélyhez kötött iparrá lehetett nyilvánítani, ezután azon az alapon is ilyenné lehet tenni, hogy az illető iparban általánossá vált kartelszerű megállapodások a közgazdaság vagy a közjó érdekét veszélyeztetik. A 4. pontban megjelölt eszközt, a vámtételek módosítását vagy a vámpolitikai intézkedéseket elméletben a leghatásosabb eszköznek tartják a kartelek káros árpolitikájával szemben. Ily irányú felhatalmazást találunk Kanada 1923. évi törvényének 23. §-ában, valamint az 1930. évi német szükségrendeletben is. Az ilyen intézkedések alkalmazása azonban a gyakorlatban igen nagy megfontolást igényel, mert azoknak kihatása rendszerint nem csupán azokra szorítkozik, akiket eredetileg érinteni kívánt. Különösen a vámtarifában megállapított vámtételek módosítása vagy megszüntetése oly széles köröket érint és a külkereskedelmi szerződések szempontjából is annyira fontos, hogy annak feltételeit a vámtarifáról szóló 1924 : XXI. t.-c. 2. §-a tüzetesen és korlátolt terjedelemben szabta meg. A most említett törvényhely nem adna módot a kartelek visszaélései címén tarifaváltoztatásokra, ezért kell e törvényjavaslatban kimondani, hogy ezzel az eszközzel a minisztérium az idevágó törvényekben megállapított feltételekre és korlátokra tekintet nélkül rendelkezhetik. Az 5. és 6. pont arra ad felhatalmazást, hogy a közgazdasági miniszter a Kartelbírósághoz fordulhasson. A Kartelbíróság eljárásának eseteiről a további §-ok indokolásában lesz szó. Megjegyzendő még, hogy az e §. 1—6. pontjaiban felsorolt intézkedések alkalmazása nincs sorrendhez köti ve s amint a 3. pont külön is kiemeli, a közgazdasági miniszter, illetőleg a minisztérium, indokolt esetben előzetes eljárás nélkül vagy annak befejezése előtt is megteheti az adott helyzetben célszerűnek talált intézkedéseket. A 7. §-hoz. Ez a §. a Kartelbíróság előtt indítható közérdekű keresetről szól. A közérdekű keresetet a közgazdasági miniszter utasítása alapján a kincstári jogügyi igazgatóság indítja meg. Szóba jöhetne ugyan erre a szerepre a kir. ügyészség is, amely házassági és egyéb státusperekben sikerrel látja el az indítványozó jogkört, de a kincstári jogügyi igazgatóság mégis azért látszik alkalmasabbnak kartelügyekben a közgazdasági miniszter képviseletére, mert ez a kincstárt, mint magánjogi személyt érintő perekben folytatott gyakorlata révén az üzleti élet viszonyaival szorosabb kapcsolatban áll. A közérdekű kereset megindításának alapját már a 6. §. első bekezdés 6. pontja megjelöli : eszerint kereset megindításához elegendő a közgazdaság vagy a közjó érdekének veszélyeztetése. A közérdekű perben való marasztaláshoz azonban szükséges az a jogi alap, amelyet a 7. §. bevezető része körvonalaz. Ehhez képest a kereseti kérelmet is ennek megfelelően kell előterjeszteni. A 7. §. bevezető soraiban oly okok vannak felsorolva, amelyek a jogügylet érvénytelenségét is maguk után vonják, mindamellett ez a §. az 1. bekezdés 1—3. pontjaiban nem a magánjogi érvénytelenségre van elsősorban tekintettel, hanem a közérdekű pernek különleges (rendészeti) jellegére. Nem szól ez a §. azokról az igényekről, amelyeket a felek a jogügylet érvénytelensége alapján esetleg támaszthatnak, csupán a közgazdaság és közjó érdekének a jövőben való megvédése végett állapítja meg a kereseti kérelem és a marasztalás egyes eseteit. Ehhez hasonló, sőt ennél még szigorúbb eseteket sorol fel az 1923. évi német kartelrendelet 7. §-a és a norvég törvény 20—23. §-a. Tekintve, hogy az 1. bekezdés 1—3. pontjaiban a pénzbírság csak bizonyos tilalmak megszegése esetére, a jövőre vonatkozólag állapíttatik meg, a pénzbírság kiszabásában irányadó körülmények (14. §. 2. bekezdése) pedig időközben változhatnak, megokolt a 2. bekezdés rendelkezése, amely szerint a pénzbírság összege az 1912 : LIV. t.-c. 49. §-ának megfelelően a végrehajtást elrendelő végzésben álla• Felsőházi iromány. 1927—1932, XIV. kötet 32
