Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-507

507. szám. 239 sem egyéb helyzetelőnyt nem szabad kihasználni. Ez nem csupán az erkölcsiség követelménye, hanem a társadalmi célszerűségé is, mert a kíméletlen önzés elharapódzása veszélyezteti a társadalmi békét és aláássa az ország hitelét és gazdasági jövőjét. Csökken a hitele az olyan gazdaságnak, amely fair üzletvitelre alapozott fokozatos fejlődés helyett a helyzet spekulációs kihasználásából akar meggazdagodni és nincs figyelemmel egész gazdasági ágaknak, sőt az egész ország gazdaságának helyzetére, valamint a fogyasztók fizetőképességének megváltozására. A konjunktúra ilytermészetü kiaknázása csak arra lehet alkalmas, hogy egyesek rövid idő alatt meggazdagodjanak, de a vagyoni viszonyokban való hirtelen eltolódások és a jövő termelés alapjainak meggyengítése súlyos gazdasági és szociális bajok forrását rejti magában. Mind e veszélyek lehetősége ellen a közönség nem maradhat védtelenül és az államhatalom nem nélkülözheti tovább a gazdaság egésze felett a politikai iránymutatáshoz szükséges áttekintést. Ezek szerint nem csupán jogi, hanem közgazdasági, szociális és alkotmánypolitikai szempontból is megokolt és szükséges a gazdasági versenyt szabályozó megállapodásoknak jogi rendezése, amit ez a törvényjavaslat foglal magában. A törvényjavaslat 1—4. §-a a statisztikai adatszerzés, valamint a megelőző rendészet érdekében megköveteli a kérdéses megállapodások és határozatok rásbafoglalását, a fontosabbaknak bemutatását és intézkedik azoknak nyilvántartásáról. Az 5. §. véleményező szaktestület (Kartelbízottság) alakításáról rendelkezik, a 6. §. a közérdeket veszélyeztető ilynemű megállapodások és határozatok ellen kormányintézkedésekre ad felhatalmazást, a 1-—10. §. a kart elbíróságról és ennek közérdekű eljárásáról rendelkezik, a 11. §. a magánérdekből emelhető igények érvényesítéséről szól, a 12. és 13. §. a közérdekű pernek más bírósági eljáráshoz való viszonyát szabályozza, a 14. és 15. §. az erkölcstelen vagy káros kartelek ellen kiszabható pénzbírságról szól. A 16. §. átmeneti, a 17. §. életbeléptető rendelkezéseket tartalmaz. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. A törvényjavaslat nem foglalkozik a kartelek és más hasonló célú jogviszonyok meghatározásával és osztályozásával, mert e tekintetben a közgazdasági elmélet sem jutott még általánosan elismert eredményre. Az 1. §. csupán a törvény alkalmazásának céljára írja körül azoknak az ügyleteknek jogilag jelentős mozzanatait, mely ügyletek a karteleket, a trösztöket és a más hasonló célú jogviszonyokat vagy alakulatokat megteremtik. Az 1. §-ban foglalt körülírás nem is meríti ki teljesen a törvény alkalmazásának területét, mert az itt említett megállapodás vagy határozat legalább két személy akaratnyilvánítását kívánja meg, mihezképest az 1. §. csak két vagy több személy jogviszonyairól szól. Egyedülálló személy tevékenységével és magatartásával a 6. §. utolsó bekezdése foglalkozik oly esetre, amidőn a tevékenység vagy magatartás a 6. §. 1. bekezdésében körülírt módon a közgazdaság vagy közjó érdekét veszélyezteti. A megkülönböztetésnek az a magyarázata, hogy természetes személy létezése nem köthető az 1. §-ban meghatározott jogi kellékhez, az egységes jogi személy létrejöttekor pedig —• hacsak nem az 1. §-ban megjelölt módon jött létre — nem ismerhető fel az a célzat, amelynek érvényes megvalósításához az 1. §. az írásbafoglalást teszi kötelezővé. Az 1. §. korántsem azért állapítja meg az ügyletkötésnek ezt az alaki kellékét, mintha ezzel már előre kedvezőtlen ítéletet kívánna mondani az 1. §-ban meg-