Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-507

234 507. szám. szigorú szankcióktól és nagy terjedelmű kormányfelhatalmazásoktól némelyek a gazdasági élet nyugalmát féltették, azonban általános hatásában a rendelet nem volt zavaró sem a tőkeképződésre, sem a helyesen működő kartelekre, sem pedig általában a német gazdasági élet fejlődésére. Előnyös hatását viszont az mutatja, hogy életbelépése óta a kartelek elleni panaszok fokozatosan kevesbedtek (1925. évben 1892, 1926. évben 835 panasszal keresték meg a minisztériumot). Ami kifogás a német rendelettel szemben felmerült, az részint egyes jogi részletkérdésekre vonatkozott (ily részletekről hozott határozatokat az 1928. évi salzburgi német jogász gyűlés), részint pedig arról szólt, hogy a kartelbíróság körülményes eljárása helyett erősebb kormányintézkedésekkel kellene a gazdasági visszaélések elleni védekezést eredményesebbé tenni. Az utóbbi kifogásnak kívánt eleget tenni a birodalmi elnöknek 1930. július 26-án kelt rendelete, amely V. fejezetében az alaprendelet alkalmazási területének kiterjesztése mellett széleskörű felhatalmazást adott a kormánynak bizonyos szerződések és határozatok semmissé nyilvánítására, végrehajtásuk megtiltására, bizonyos üzleti feltételeknek és ármegállapító módszereknek, valamint a gazdasági szabadságot korlátozó rendszabályoknak megtiltására, a szerződéstől való visszalépés engedélyezésére és a vámtételek módosítására. Az 1930. július 26-i rendeletről szóló végrehajtási utasítás 1930. augusztus 30-án keit és azóta a rendelet alapján már konkrét esetekben tett is intézkedést a német kormány. A kartelek szabályozásának szükségét érzik Csehszlovákiában és Lengyelországban is, ahol jórészt a németországi tanulságok felhasználásával már elkészítették a kartelekről szóló törvényjavaslatokat. A kartelek szabályozására vonatkozó, nemzetenként önálló úton járó törekvésekkel párhuzamosan 1927. óta a kartelek ügyének nemzetközi szabályozásáról is folytak tárgyalások. Ez a kérdés először a nemzetközi kereskedelmi kamara 1927. évi stockholmi gyűlésén merült fel, majd a Népszövetség által kezdeményezett 1927. évi genfi világgazdasági konferenciának volt a tárgya. Az utóbbi konferencián megindult tárgyalásokat a Népszövetség véleményező gazdasági bizottsága (Comité Consultatif économique) folytatta tovább, amely 1928. májusában és 1929. májusában tartott ülésein szükségesnek találta a nemzetközi szabályozás előfeltételeinek és a különböző nemzetek idevonatkozó jogának részletes tanulmányozását. A bizottságtól elfogadott munkapragramm alapján a Népszövetség titkársága három szakértő közreműködésével összegyűjtötte és kiadta a kartelekre vonatkozó tanulmányi anyagot. A kartelkérdés nemzetközi vonatkozásait az International Law Assotiation is tanulmányozása körébe vonta az 1928. évi varsói és az 1930. évi newyorki ülésein. Végül az Interparlamentáris Unió 1930. júliusában Londonban tartott konferenciája a következő határozatot hozta : «A kartelek, trösztök és hasonló alakulatok a gazdasági élet természetes jelenségei és mint ilyenek, elvileg nem kifogásolhatók. Minthogy azonban az ilyen alakulatok a közérdek és az állami szempontok szerint a maguk kihatásaiban károsak is lehetnek, szabályozásuk szükséges. Ennek a szabályozásnak nem szabad a gazdasági életbe való belenyúlást jelentenie, amely belenyúlás arra volna alkalmas, hogy azok szabad fejlődését veszélyeztesse, hanem annak csupán a visszaélési lehetőségek leküzdésére és megakadályozására kell szorítkoznia. A visszaélések leküzdésére alkalmas eszközként és az esetleges ellenőrzés alapjaként a nyilvánosságot kell elismerni, amely minden kartelszerű megállapodás bejelentési kényszerét és az állami regisztrálást követeli meg. Szükséges volna tehát az ilyen megállapodások kötelező írásbafoglalása. Olyan megállapodások, amelyek a megszabott határidőn belül írásban teljes szövegükben nincsenek bejelentve, illetőleg előterjesztve, nem érvényesek és nem igényelhetnek semmi-