Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-507
232 507. szám. szabad mérlegelésére maradt bízva az, hogy egyes esetekben a kartel léte és működése megfelel-e a jog általános alapelveinek, avagy jóerkölcsbe ütközik s emiatt semmis. Ilyen körülmények közt bizonytalan maradt nem csupán a kartelek léte, hanem azoknak olykor helyes hatása is. E bizonytalanság megszüntetése és a kartelmegállapodások stabilizáló hatásának a közjó érdekében való felhasználása sok tekintetben irányítólag hatott arra a mozgalomra, amely a XIX. század utolsó és a XX. század első évtizedében a kartelekre vonatkozó adatok bőséges feltárásával egyidejűleg a kartelek törvényi elismertetésére és szabályozására irányult. Ezt a célzatot árulja el annak a törvénytervezetnek az indokolása is, amelyet 1904-ben Hieronymi Károly m. kir. kereskedelemügyi miniszter megbízásából Mandel Pál országgyűlési képviselő készített a kartelszerződésekről. Mandel tervezete abban az időben nem volt elszigetelt kísérlet. 1897. évben az osztrák kormány a fogyasztási adó alá eső árukra vonatkozó kartelekről terjesztett elő törvényjavaslatot. A németbirodalmi kormány pedig ugyanebben az időben széleskörű munkálatot indított a kartelek törvényi szabályozása kérdésében s a munkálat eredményéről 1908. évben terjedelmes emlékiratban számolt be. Azonban mindé kísérleteknek akkoriban nem lett eredménye, mert a nagy háborút megelőző években az általános gazdasági fellendülés elterelte a figyelmet a kartelkérdésről. Fellendülés idején ugyanis mindig több alkalom kínálkozik az • önálló vállalkozásra és a versenyt korlátozó megállapodások áttörésére. Az 1914—1918. évi háború és az ezt követő nemzetközi hatalmi tények a gazdasági viszonyokban oly nagyarányú változásokat idéztek elő, hogy azoknak objektív áttekintése most még szinte lehetetlen. A gazdasági bizonytalanság a legjobban kihasználható alkalom az árspekulációra és ezt az alkalmat világszerte ki is aknázták nemcsak egyéni vállalkozással, hanem különféle kartelsz erű megállapodások útján is. Az utóbb említett megállapodásoknak bizonyos irányú szabályozását a háborúban és azóta még a győztes hatalmi csoport egyes államaiban is szükségesnek tartották. Az angol-amerikai jogterületen továbbfejlesztették a kartelrendészetet : a kartelek és trösztök felderítésére, ellenőrzésére és visszaéléseik visszaszorítására szolgáló igazgatási szabályokat. Az Északamerikai Unióban 1914. évben kereskedelmi bizottságot (Federal Trade Commission) alkottak, hogy széles jogkörrel kinyomozza és ellenőrizze a tisztességtelen vagy törvényellenes versenyt folytató személyeket, társaságokat és egyesüléseket s amennyiben ezek a bizottság utasításait és határozatait el nem fogadnák, a bírósághoz fordulhasson határozatainak végrehajtása végett. 1913. évben az 1894. évi Wilson Tariff Act módosításával, 1914. évben a Clayton Act-tal egészítették ki a versenykorlátozások tilalmára vonatkozó anyagi jogszabályokat. Az 1918. évi Webb Export Trade Act a kiviteli trösztökről rendelkezett olykép, hogy ezek a belföldön nem fejthetnek ki működést s e mellett nyilvántartás és hatósági ellenőrzés alá kerülnék. Angliában megkönnyíti a kartelek visszaélései ellen való védekezést az, hogy ott a választott bíróságok nem folytathatnak önálló joggyakorlatot, hanem a törvényhez és a törvényt hitelesen magyarázó rendes bírói gyakorlathoz kötelesek alkalmazkodni. Ezenfelül ott az 1919. augusztus 19-i törvény elrendelte mindennemű társulás bejelentését és hatósági ellenőrzését, felhatalmazván a kereskedelmi hivatalt (Board of Trade), hogy az árspekuláció leküzdésére megfelelő rendszabályokat tehessen. Az utóbb említett törvény, mely ideiglenes jellegű volt, hatályát már elvesztette, de a kartelek tanulmányozására kiküldött hivatalos bizottság szintén azt ajánlotta a kormánynak, hogy a monopolisztikus gazdasági alakulatok megvizsgálására és állami ellenőrzésére olyan igazgatási szervet létesítsen, mint amilyen az Északamerikai Unióban a Federal Trade Commission s amilyenek
