Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-503

503. szám. 203 síteni kell. A megváltás jogát a mű üzembehelyezésétől számított harmin­cadik év végén vagy az ezt követő ötévi időszakok bármelyikének végén lehet gyakorolni. A megváltást nem lehet az ugyanazon megváltásra jogo­sult által megváltható vagyontárgyak egy részére korlátozni. (3) A megváltási jog gyakorlóját a megváltás után ugyanazok a jogok illetik és ugyanazok a kötelezettségek terhelik, amelyek a megváltás tárgya tekintetében az engedélyesre fennállot­tak. Távvezeték vagy elosztóhálózat megváltása esetében az engedélyes az energiát nagyban továbbra is olyan áron köteles szolgáltatni, hogy az ál­tala a megváltást megelőzően vállalt kötelezettségek a megváltási jog gya­korlója által is teljesíthetők legyenek, feltéve, hogy az energiának nagyban való szolgáltatása az engedélyes szem­pontjából is gazdaságos. Az engedé­lyesnek a távvezeték megváltása utáni időben az energia nagyban való szol­gáltatása tekintetében egyenlő feltéte­lek mellett elsőbbsége van. (4) Ha a község vagy a város a meg-1 váltás jogával a (2) bekezdésben meg­jelölt valamely alkalommal nem él, az állam a községre és a városra megállapított értesítési határidő lejárta után három hónapon belül tett közlés alapján a megváltást a község vagy a város helyett is gyakorolhatja. Ily megváltás esetében a község vagy a város a megváltás jogát a későbbi idő­szakokban sem gyakorolhatja. (5) A megváltásra jogosultak közös megegyezéssel a megváltás jogának gyakorlásáról vagy az engedélyokirat hatályossága hátralévő tartamának egy részére vagy egészen, bármikor le­mondhatnak. 55. §. (1) Megváltás esetében a meg­váltott berendezésekért, ingatlanokért és azok tartozékaiért kártalanításul a megváltás tárgyának tényleges értékén felül amaz adóalapul bevallott, tiszta jövedelem tőkésített értékének felét is meg kell téríteni, amelyet az enge­délyes a megváltás időpontjától a há­ramlás bekövetkeztéig elérne. (2) A tényleges érték megállapításá­ban a létesítésre felhasznált tőkének a használattal ki nem egyenlített ré­szét, a tiszta jövedelem kiszámításá­ban a megváltást megelőző öt üzlet­évben elért tiszta jövedelem átlagát kell alapul venni. (3) A kártalanítás összege tekinte­tében felmerülő jogviták értékre való tekintet nélkül a törvényszék hatáskö­rébe és a budapesti kir. törvényszék kizárólagos illetékessége alá tartoznak. 56. §. (1) Az engedélyokirat ha­tályossága időtartamának (11. § (1) bekezdésének 9. pontja), illetőleg meghosszabbított hatályosságának (52. §) elteltével a közhasználatú villamos­műnek az energia távolsági veze­tésére szolgáló berendezése és a villamos energia elosztására szolgáló berendezései az 54. §-ban megjelölt terjedelemben és megosztás szerint az államra, a községre, illetőleg a városra haramiának. A községre vagy a városra háramlik az a berendezés is, amelyet helyette az 54. § (4) bekezdése alapján az állam váltott meg. (2) A h áramlás alá eső azok a vagyontárgyak, amelyeket a vállalat az üzembehelyezéstől számított har­minc év alatt létesített vagy szerzett meg, ellenszolgáltatás nélkül és teher­mentesen, az engedélyokirat hatályos­ságának hátralevő időtartama alatt felállított vagy megszerzett oly tár­gyak pedig, amelyek létesítésébe vagy megszerzésébe az a jogi személy, amelyre haramiának, előzetesen bele­egyezett, teljes kártalanítás fizetésé­nek kötelezettségével szállanak át. Az utóbb említett idő alatt ily beleegye­zés nélkül felállított vagy megszerzett vagyontárgyakra az engedélyes az el­vitel jogát gyakorolhatja. Az elvitel jogát nem lehet gyakorolni, ha az, akire a kérdéses vagyontárgy egyéb­ként háramolnék, az engedélyesnek megtéríti azt az értéket, amely értéke lenne az engedélyesre nézve az elválasz* 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom