Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-499

170 499. gzám, éreztetni pénzügyi kihatásait, az adóterheknek a javaslatban előrelátott emelése pedig, ha attól a helyzet kényszere folytán nem is lehet elzárkózni, súlyos és egymagában sem kívánatos intézkedés, amely csak ideiglenes rendelkezés gyanánt van kilátásba véve. A képviselőház a javaslat 1. §-ához két új bekezdést határozott el. Az egyik utasítja a kormányt, «hogy az államnak és az állami üzemeknek alkalmazottaira nézve ezidőszerint érvényben, álló jutalékrendszereket a legrövidebb idő alatt vegye felülvizsgálat alá és azokat — a takarékosság érdekeinek szigorú szem előtt tartásával —• lehetőleg egységes elvek alapján újból szabályozza.» Sok érv szólna amellett, hogy helyesebb volna ezt a kérdést, legalább az irányelveket illetően, tartalmilag is törvény útján szabályozni. Mindenesetre kívánatos azonban, hogy a kormány a foganatosítandó felülvizsgálatnak és szabályozásnak eredményeit az országgyűléssel megfelelő időpontban, leghelyesebben talán a legközelebbi költségvetéssel kapcsolatban, ismertesse. A képviselőház által elhatározott másik-új bekezdés utasítja a kormányt, hogy «olyan felesleges hivatalokat, melyeknek ügykörét a különböző minisztériumok illetékes osztálya is minden nehézség nélkül elláthatja, szüntesse be.» A bizottság ezt a rendelkezést helyesnek yéli. A javaslat 2—5. §-ai az alkalmazottak létszámának újabb megállapítását rendelik el, olykép, hogy úgy az állami közigazgatás ágazatainál, mint az állami üzemeknél a tisztviselők és az egyéb alkalmazottak minden egyes csoportjára («státusá»-ra) új létszámokat kell megállapítani, amelyek ez év végéig rendelettel közzéteendők és a jövő költségvetési évtől kezdve az állami költségvetésekben is feltüntetendők (2. § (i) bek.). Az új létszámokat úgy kell megállapítani, hogy minden egyes státusnak az összlétszáma 10 %-kal kevesebb legyen, mint az illető státusnak az 1929/30. évi költségvetésben megállapított létszáma és hogy ez a 10 %-os csökkentés az egyes státusokon belül lehetőleg lineárisan, tehát valamennyi fizetési osztályban, illetve valamennyi állásban érvényesüljön (2. § (2) bek.}. Amennyiben ez valamely státusnál nem vihető egészen keresztül, úgy a különbőz zetet az illető tárcán belül ki kell egyenlíteni. Az idézett rendelkezések tehát ú. n. normál-státusokat állapítanak meg. A szakasz ezenfelül elrendeli, hogy azon státusoknál, ahol ez nem ütközik a közszo^álat érdekeibe, gyakornoki állások szerveztessenek olyképpen, hogy a státus legalacsonyabb fizetési osztályában megállapítható új létszám egy negyedét fizetéses gyakornoki állásokká kell átszervezni (2. §. 4. bek.). Ezzel egy régebben fennállott intézményt élesztünk fel, amelyet az 1919. évi státusrendezések során, egy-két státustól eltekintve, elejtettek, Ügy szociális szempontból, mint a nyugdíj terhek emelésének elkerülése okából csak helyeselhető, hogy a javaslat a létszámcsökkentést nem elbocsátásokkal, hanem a természetes apadás útján megüresedő állások be nem töltésével akarja elérni, még pedig az 1930/31. költségvetési évvel kezdődő hat év alatt, vagyis az 1935/36. költségvetési év végéig. Amíg a létszámcsökkentéseknek ezekre a költségvetési évekre eső arányos része nincs elérve, az illető státus keretén belül megüresedő állásokat egyáltalában nem és a létszámcsökkentés arányos részének elérése esetén is csak akkor lehet betölteni, ha biztosítva van, hogy a teljes létszámcsökkentés hat év alatt feltótlenül érvényesül (3. §.). A4. § az állami közigazgatás racionalizálásával kapcsolatban megengedi a tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak ugyanazon tárca keretén belül más státusba, sőt a szolgálat érdekében — a minisztertanács előzetes hozzájárulásával — más tárcába való kinevezését, illetve áthelyezését is. Ez alól már az eredeti javaslat —• igen helyes alkotmányjogi megfontolásokból — kivette a királyi ítélő-