Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.
Irományszámok - 1927-430
146 430. szám. ahány példányban a meghagyás kézbesítendő. Célszerűnek mutatkozik, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet éppúgy, mint a keresetlevelet, két példányban, és ha több adós részére kell kézbesíteni, a szükséges további példányokban adja be, különösen tekintettel arra, hogy a törvényjavaslat következő §-a szerint, de egyébként is — ellentmondás következtében a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át. Az 51. §-hoz. A Pp. 591. §-ának harmadik bekezdése értelmében a fizetési meghagyás iránti kérelmet vissza kell utasítani, ha a visszautasítás oka a követelésnek vagy járulékainak csak egy részére vagy egy adóstársra nézve áll fenn. Célszerűbbnek mutatkozik és a félre nézve előnyös, hogy a bíróság ilyen esetben a kérelem visszautasítása mellett a kérelmet keresetlevélnek tekintse és mint ilyet intézze el. A Pp. 591. §-ának utolsó bekezdése szerint a fizetési meghagyás iránti kérelmet hiánypótlás végett nem lehet visszaadni. E szabálynak az a következménye, hogy a kérelmet akkor is vissza kell utasítani, ha a fél elnézésből valamely olyan adatnak felvételét a kérelembe elfelejtette, amelyet a Pp. 590. §-a szerint a kérelemnek magában kell foglalnia. E rendelkezésnek az volt az oka, hogy az eljárás lehetőleg egyszerű legyen. Azonban e helyett ez a szabály odavezet, hogy a fél kénytelen ugyanazt a kérelmet egész terjedelmében némi kis pótlással újból beadni és emiatt esetleg elveszti elévülés következtében jogát, vagy megszűnnek a keresetlevél beadásának és a perindításnak egyéb magánjogi hatályai, amelyek a Pp. 184. és 186. §-a értelmében a harminc napon belül benyújtott fizetési meghagyásos kérelemmel együtt járnak. A törvényjavaslat ennélfogva a Pp. 591. §-ának utolsó bekezdését hatályon kívül helyezi. Az 52. §-hoz. A Pp. 595. §-ai szerint a fizetési meghagyás ellen ellentmondásnak van helye ; ha az adós a fizetési meghagyásnak a kézbesítéstől számított 15 nap alatt ellent nem mondott, a Pp. 596. §-a szerint a hitelező kérelmére a fizetési meghagyás alapján kielégítési végrehajtásnak van helye, a Pp. 598. §-a szerint azonban, ha az előbb említett 15 napos ellentmondási idő el is telt, a végrehajtást rendelő végzésnek kézbesítésétől számított további tizenöt nap alatt még mindig lehet ellentmondást előterjeszteni, és csak ez utóbbi határidő lejártával lesz a fizetési meghagyás, ha ellentmondással meg nem támadták, a jogerős ítélettel egyenlő hatályú olyan értelemben, hogy most már ellene csak perújításnak van helye. Az ellentmondási határidőnek ez a kitolása egyik oka annak, hogy a hitelezők csak a legritkább esetekben élnek ezzel az intézménnyel. A fizetési meghagyás intézménye, amely nagymértékben alkalmas az eljárás gyorsítására, a bíróság tehermentesítésére és a perköltségek csökkentésére, mai jogunkban rendszerint csak arra szolgál, hogy a hitelező annak segítségével a különben községi bíróság hatáskörébe tartozó pert közvetlenül a járásbíróság elé vihesse. A törvényjavaslat ennélfogva, hogy a fizetési meghagyás intézményét a behajtás alkalmas eszközévé tegye, megszünteti azt a lehetőséget, hogy az adós — semmibe véve az első ellentmondási határidőt — bevárhassa a végrehajtás foganatosítását, illetőleg a végrehajtást elrendelő végzésnek abból az alkalomból történt kézbesítését, és még ezután is élhessen ellentmondással. A törvényjavaslat szerint már az első ellentmondási határidő komoly záros határidő, ami annyit jelent, hogy elmulasztása miatt a Pp. 451. §-a szerint igazolásnak van helye, az igazolás hiányában azonban a fizetési meghagyás jogerőre emelkedik és ellene az adós csak perújítással élhet. Ez a szabályozás már azért is szükséges, mert ha fizetési meghagyásos kérelem
