Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

430. szám. 137 A 19. és 20. §-okhoz. Az államkincstárt a tanúkihallgatási költségeken felül a szakértők illetményei is rendkívül megterhelik a szegénységi jogon pereskedő felek ügyeiben. A törvényjavaslat 19. és 20. §-ai ezeknek a költségeknek csökkentését célozzák. Az állandóan alkalmazott helybenlakó szakértő nem panaszkodhatik amiatt, hogy készkiadásán kívül az államkincstár munkadíját nem előlegezi. Az állandó szakértő jellegével való felruházás a szakértőnek rendszerint olyan erkölcsi vagy anyagi előnyöket biztosít, amelyek a szakértőt kárpótolják. Kivételesen, ha az állandó szakértő túlságosan el volna halmozva ilyen ingyenes munkálatokkal, a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a viszonyokhoz képest kérelmére őt évi j utalómban részesítsék. A 21. §-hoz. Az előleges bizonyítás felvétele oly cselekmény, amely különösen a tanúvallomások és szakértői vélemények jegyzőkönyvbe vételében, a szemle tárgyának leírásában, stb. áll. Bírói megítélés ezekhez rendszerint nem szükséges. Ennélfogva megnyugvással lehet ezeket a cselekményeket kir. közjegyzőre bízni és a bíróságokat ez alól az ámbár csekély munkateher alól felszabadítani. A törvényjavaslat különben a bíróságra bízza azt, hogy maga foganatosítsa-e vagy pedig kir. közjegyzővel foganatosíttassa-e az előleges bizonyítást. Ebből következik, hogy a bíróság azt rendszerint csak akkor fogja kir. közjegyzőre bízni, ha egyéb ügyekkel túl van terhelve és ha nem tartja jobbnak, hogy ő maga foganatosítsa azt. A 22. §-hoz. A Pp. 401. §-a részletesen megállapítja, hogy mit kell az ítéleti tényállásnak magában foglalnia. A Pp. abból indult ki, hogy a tényállásból mind annak ki kell tűnnie, hogy mi történt a perben és mi történt a bíróság elintézése alá bocsátott magánjogi ügyben. Ámbár a Pp. 401. §-a az indokolás megrövidítése végett megengedi, hogy a tényállás előadása az előkészítő iratok és a bírósági iratok tartalmára való hivatkozással is kiegészíthető vagy pótolható legyen, az említett törvényszakasznak az a rendelkezése, hogy a per tárgyát tevő jogvitát és azokat a ténykörülményeket, amelyek az ítélet megértéséhez szükségesek, az ítélet indokolásában minden esetben elő kell adni, szükségtelenül terjedelmes indokolásokra vezetett, ami főkép a bírákat, azonban a másolás következtében a segédhivatalokat is rendkívül megterhelte. Az 1925 : VIIT". t.-c. 12. §-a egyszerűsítette ugyan ezeket a szabályokat annyiban, hogy az ítéletnek csak a megállapított tényeket és az alkalmazott jogszabályt kell röviden tartalmaznia abban az esetben, ha az ítéletet nem lehet fellebbezéssel megtámadni vagy ha a fél az ítélet elleni fellebbvitelről lemondását az ítélet kihirdetésétől számított három nap alatt bejelentette, a Pp. 401. §-ának az ítéleti tényállásra vonatkozó rendelkezései azonban az említett két eseten felül más esetekben is egyszerűsíthető olykép, hogy a bíróságok ne legyenek megterhelve túlságosan terjedelmes ítéleti tényállás szerkesztésével. Nevezetesen az, hogy mi történt a perben, rendszerint az iiátokból, a keresetlevélből, az előkészítő iratokból és a jegyzőkönyvből eléggé kitűnik, úgyhogy annak ismétlése az ítéleti tényállásban fölösleges. így pl. teljesen fölösleges, hogy a bíró a tanú vallomását a jegyzőkönyvből szószerint átírja az ítéleti tényállásba. A törvényjavaslat 22. §-a tehát az ítéleti tényállásnál főkép arra fektet súlyt, hogy a bíróság által valónak elfogadott tények abból kitűnjenek. Ha a feleknek kérelmei, tényállításai, nyilatkozatai, valamint a bizonyításfelvétel menete az iratokból kitűnnek, azokat a bíróság az ítéleti tényállásban vagy egyáltalában ne ismertesse, vagy ha azok ismertetése mégis szükségesnek mutatkoznék, elégedjék meg olyan rövid szövegezéssel, amely az iratok tartalmára is hivatkozik. Felsőházi iromány. l'.»27 1982. XIII. kötet. IN