Felsőházi irományok, 1927. XIII. kötet • 420-473. sz.

Irományszámok - 1927-430

430. szám. 113 nyadát terhelje, azoknak a tulajdonos­társaknak beleegyezése nélkül, akiknek a tulajdoni hányadát a teher a meg­osztás előtt nem terhelte, nem lehet foganatosítani. Az igazságügyminiszter rendelettel szabályozhatja a tulajdonközösség jogügyleti megszüntetésénél köve­tendő telekkönyvi eljárást, különösen azt, hogy mely esetekben kell az érde­kelt tulajdonostársakat, valamint a jelzálogos hitelezőket a telekkönyvi rendtartás 56. §-ának d) pontjára és az 1927 : XXXV. t.-c. 38. §-ára figye­lemmel meghallgatni és azt, hogy a meghallgatás végett megidézettek meg nem jelenésének a telekkönyvi jogok bejegyzése tekintetében mik a követ­kezményei. 99. §. Az 1913 : X. t.-c. 23. §-a helyébe a következő rendelkezések lép­nek : A társulat megalakulásával a közös legelő tulajdona a társulatra száll át és az egyes tagokat csupán a legelő­nek az 1913 : X. törvénycikkben sza­bályozott közös használata és az ezzel járó jogok illetik meg. Ha a társulat megalakult, a közös legelő tulajdonát a társulat megala­kulásával a társulat javára kell be­kebelezni. Ha a közös legelőben részes felek egyéni telekkönyvi betéteiben (telek jegyzőkönyveiben) utalás van arra a kapcsolatra, amelyben az osz­tatlan illetőség a telekkel, mint fő­dologgal volt, a tulajdonjognak a tár­sulat javára bekebelezésével egyidejű­leg az utalást az egyéni betétekben (telekjegyzőkönyvekben) törölni kell. Ha a tulajdonostársak s illetőségeik abban a telekkönyvi betétben (telek­jegyzőkönyvben) vannak telekköny­vezve, amelyben a közös legelő van felvéve, a telekkönyvi hatóság a tár­sulat tulajdonjogának bekebelezése után a meghaladott és törölt bejegy­zések kihagyásával új telekkönyvi betét (telekjegyzőkönyv) készítése iránt hi­vatalból is intézkedhetik. Ha a tulajdonostársak illetőségei a tulajdonostársak egyéni betéteiben van­nak telekkönyvezve, ezeket az egyéni betétekből át jegyzés nélkül le kell je­gyezni s a tulajdonjogot a társulat javára a közös legelő telekkönyvi be­tétében (telekjegyzőkönyvében) kell be­kebelezni. Ha az egyes tulajdoni há­nyadrészeket terhelő bejegyzéseket törölni nem lehet, ezeket a tulajdon­jognak a társulat javára bekebelezé­sével egyidejűleg a társulat tulajdonába átment legelő telekkönyvi betétébe (te­lekjegyzőkönyvébe) kell átvinni, még­pedig ha ezek a terhelő bejegyzések az összes egyéni illetőségekre nézve azonosak és azonos rangsorban vannak, azokat az egész legelőre a legeltető társulat terheként, — különböző ter­helés esetében pedig a bejegyzések alapjául szolgált kérelmek beérkezése időrendjének (iktatószámának) meg­felelő sorrendben annak feltüntetésé­vel, hogy az átvitt tehertétel melyik volt tulajdonostársnak milyen nagy­ságú illetőségét terheli. A tulajdonjognak a társulat nevére való bekebelezése után az egyes tár­sulati tagok javára vagy terhére to­vábbi jogot a telekkönyvbe nem lehet bejegyezni. Az 1913 : X. t.-c. 17. §-a és 20. §-ának első mondata hatályát veszti. Az 1913": X. törvénycikk egyes ren­delkezéseiben a társulati tag tulajdoni illetősége alatt ezután a társulati tag közös legelőbeli használati illetőségét kell érteni. A szükséges telekkönyvi rendezés, valamint a közös legelőbeli illetősé­gekre vezethető végrehajtás részletes szabályait tekintettel az 1913 : X. t.-c. 34. §-ára a m. kir. igazságügyminiszter rendelettel állapítja meg. 100. §. Az igazságügyminiszter rende­lettel állapítja meg az 1914. január hó elseje előtt a telekkönyvbe bejegyzett tehertételek törlésének szabályait. Az igazságügyminiszter a földmíve­lésügyi miniszterrel egyetértve rende­lettel állapítja meg azt is, hogy az ár­Felsőházi iromány. 1927—1932. XIII. kötőt. [fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom