Felsőházi irományok, 1927. XII. kötet • 389-419. sz.
Irományszámok - 1927-392
392. szám. 65 fejlődése és közigazgatása között egyensúlyt akarnak biztosítani, gyökeres, mélyreható törvényhozási intézkedésre volna szükség. A székesfőváros törvényhatósági bizottságát egy 400 tagból álló testület alkotta. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen népes testület nem lehet alkalmas arra, hogy az önkormányzati hatáskörbe utalt nagyfontosságú ügyeket szakszerűen és behatóan intézze. Erre a vidék törvényhatóságokra való vonatkozásban, már rámutattam a közigazgatás rendezéséről szóló — azóta már törvénnyé vált — javaslatom országgyűlési tárgyalása alkalmával. Fokozott mértékben áll ez a székesfővárosra, amelynek törvényhatósági bizottsága rendkívül nagy horderejű gazdasági, társadalmi, közművelődési kihatású problémákkal foglalkozik. Ezek nemcsak a székesfőváros lakosságát érdeklik, hanem országos fontosságúak is. Egy 400 tagú testületben, amelynek összeállításánál a szakszerűség szempontjai egyáltalában nem átszottak szerepet és amelynek figyelmét gyakran jobban lekötötték a politikai és személyi kérdések, mint a konkrét ügyek, nem lehet olyan behatóan tárgyalni, ahogy azt a feladatok nagy fontossága megkívánná. Az 1872 : XXXVI. t.-c. a székesfőváros hatáskörébe tartozó közigazgatási ügyek nagyrészét a városi tanács hatáskörébe utalta. Az ügyek nagymérvű szaporodása következtében ez a testület- ügyintézés lassúvá, nehézkessé vált és a tisztviselők idejét is túlságosan lekötötte. A törvény főpolgármestert állított a. székesfőváros élére a nélkül, hogy annak hatáskörét a székesfőváros különleges helyzetének megfelelően szabályozta volna. A polgármester hatásköre — a tanácsi ügyintézés rendszere következtében — szintén nem volt úgy megállapítva, ahogy azt az ország fővárosa első tisztviselőjének nagyfontosságú hivatása megkívánta volna. Ennek a nagy városnak legfontosabb ügyeit egy a'régi elavult képviselőválasztói jog alapján választott 400 tagból álló, gyorsabb mozgásra nem alkalmas testület intézte, amelynek felerészét a legtöbb adótfizetők közül kellett választani. Ezt az önmagát túlélt testületet — szervezeti okokból is — előállott belső ellentétek miatt a forradalmak után össze sem lehetett hívni. Ez tette szükségessé az 1920 : IX. t.-c. megalkotását. Ez a törvény három, évre szóló hatállyal megállapította a törvényhatósági bizottság összetételét. E törvény szerint a tagok száma 240 választott és 22 olyan tag volt, aki állásánál fogva foglalt helyet a bizottságban, A választójog azonos volt a nemzetgyűlési választói joggal. Ez a törvény azonban csak három évre szólt és már az 1. §. jelzi a végleges szabályozás szükségességét. Az 1920 : IX. t.-c. hatálya 1923. december 31-én lejárt. Ekkor alkotta meg a törvényhozás az 1924 : XXVI. t.-c.-et, amely szerint a törvényhatósági bizottság 250 tagból, a testületek és az intézmények képviselőiből és azokból áll, akiknek hivatali állásuknál vagy tisztüknél fogva ülési és szavazati joguk van. A törvényhatósági választójog azonos az országgyűlési képviselőválasztójoggal, azzal a kikötéssel, hogy ez a törvény 6 évi helyben lakást is kíván. Szóval ez a törvény is csak a törvényhatósági bizottság összetételét szabályozta, de a többi fonákságot meg nem szüntette. Meg kell tehát állapítanom, hogy a székesfőváros közigazgatása nem tud lépést tartani azzal a szédületes iramú fejlődéssel, amelyre nézve tájékoztatást nyújtanak az alább következő adatok: Egy hektárra eső népsűrűség 1869-ben 14*5, 1928-ban 51'5. Epületek száma 1869-ben 9.351, 1928-ban 22.016. Lakások száma 1880-ban 77.480, 1928-ban 252.717. Népesség száma 1869-ben 296.867, 1928-ban 960.995. Házasságkötések száma 1874-ben 2.526, 1928-ban 10.894. Születések száma 1874-ben 13.194, 1928-ban 17.137. Halottak száma 1874-ben 12.869, 1928-ban 16.315. Gáztermelés (m 3 ) 1874-ben 6,809.000, 1928-ban 90,603.000. Vízleadás (1.000 m 3-ben) 1874-ben 3.307, 1928-ban 62.438. Ipari részvénytársaságok száma 1874-ben 29, 1928-ban 1.709. Áruforgalom: érkc^ Felsőházi iromány. 1927—1932. XII, kötet. 9
