Felsőházi irományok, 1927. XII. kötet • 389-419. sz.

Irományszámok - 1927-397

138 397. szám. a munkabérekhez viszonyítva, amelyeket hasonló munkákért más iparokban fizetnek, rendkívül alacsonyak. Ilyen rendkívül alacsony munkabérek fizetése miatt eddig is felmerültek megokolt panaszok. Ezeknek a panaszoknak orvoslásáról azonban megfelelő törvényi felhatalmazás hiányában közvetlenül nem lehetett gondoskodni, közvetve is csak azokban az esetekben volt mód azokkal szemben fellépni, amikor közszállításokban résztvevő vállalatok által fizetett munkabérekről volt szó. Minthogy pedig nemcsak az illető munkavállalók érdekei, de elsőrendű közérdekek is azt teszik kívánatossá, hogy az iparban a végzett munkákért megfelelő munkabért fizessenek s hogy a rendkívül alacsony munkabérek fizetése megakadályoztassék, gondoskodni kell arról, hogy az egyezmény becikkelyezésével és megfelelő törvény alkotásával erre a jogi lehetőséget megteremtsük. Egyelőre csak ennek a lehetőségnek jogi megalapozásáról van szó. Arra nézve, hogy a kormány a törvényileg megállapítandó lehetőséggel minő mértékben éljen, a fennforgó mindenkori viszonyok lesznek irányadók. Kétségtelen, hogy e részben megfelelő óvatossággal kell majd eljárni, ami egyébként az egyezménytervezet határozmányaiban is kifejezésre jut. Az egyezménytervezetben megjelölt irány követése a mi viszonyaink szempontjából is csak előnyös lehet, mert hozzá fog járulni az ellentétek kiegyenlítéséhez és az ipari termelő munka nyugodt menetének biztosításához. Az egyezménytervezetet a nemzetközi munkaügyi hivatalnak 1929. évi november hóban közzétett kimutatása szerint két állam : Nagy-Britannia és Németország erősítette meg, a francia törvényhozás az egyezményt becikkelyező törvényt megszavazta, Svájcban pedig a vonatkozó törvényjavaslat elfogadás előtt áll. A többi tagállam álláspontjáról az említett kimutatás nem tartalmaz adatokat. Kelt Budapesten, 1930. évi január hó 30-án. i Dr. Bud János s. h., m. Mr. kereskedelemügyi miniszter.