Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-354
354. szám. 121 rendszerességgel megismétlődő járatokat maga indít akként, hogy ez köztudomású lévén, a közönség arra számíthat. Olyan körforgalmi járatok, amelyek helyközi utasforgalmat le nem bonyolítanak, hanem mint pl. az idegenvezető vállalatok az egész utastársaságot együtt tartva a város, vagy vidék nevezetességeinek megtekintésére szolgáló rövid tartózkodások után utasaikat a kiindulási helyre visszaszállítják, esetenkénti társaskocsivállalkozásnak számítanak akkor is, ha egyébként a rendszeres járat ismérveit kimerítik. A 2. §-hoz. E szakasz a közhasználatú gépjáróművállalatok osztályozását adja. Ennek során az eddig ismert vállalatok közé a betegszállítási, a vegyesfuvarozási és a hullaszállírási vállalatokat különálló kategóriákként iktatja be. Társaskocsi minden körülmények között az olyan gépjárómű, amelynek vezetőjével együtt nyolcnál több ülőhelye van. Más gépjáróművet is társaskocsinak kell azonban tekinteni, ha annak ülőhelyeit egyenként értékesítik. A javaslat a társaskocsinak a vállalat telephelyén a közönség rendelkezésére tartásátszintén szabályozása körébe vonta, vagyis engedélyhez kötötte. E vállalatok ugyanis a rendszeres járatokat fenntartó és mindennemű kötelezettséggel terhelt társaskocsivállalatoknak igen gyakran okoztak jogosulatlan versenyt. A társaskocsival űzött fuvarozásnak minden esetben engedélyhez kötése és szorosabb ellenőrzése alá vétele révén e rendellenességek csökkenése várható. A betegszállító vállalat a mai helyzet szerint a telephelyen a közönség rendelkezésére tartott bérkocsinak minősül és egyszerű személyszállítás címén iparigazolvány alapján űzhető szabadipar. A hullafuvarozás viszont fogalmilag teherfuvarozás. Minthogy azonban közegészségügyi szempontok elengedhetetlenül megkívánják, hogy a gyakran ragályos betegeket fuvarozó vállalatok szorosabb ellenőrzés alá vétessenek és hogy ne minden árufuvarozási engedély jogosítson, még a közegészségügyi rendelkezések betartása esetén se hullafuvarozásra, szükségesnek mutatkozott, hogy a javaslat az engedélyezési rendszert úgy a beteg-, mint a hullaszállító vállalatokra kiterjessze. A vegyesfuvarozási vállalatok beiktatása a nagyobb városok körzetében, különösen az áruikkal utazó piaci árusok és vásározó kisiparosok fuvarozása tekintetében felmerült követelményeknek kíván megfelelni. A 3. §-hoz. A közlekedésügy szempontjából alárendelt jelentőségére tekintettel, a törvény maga a fuvarozást is végső szállítmányozó helyifuvarozását, valamint a temetkezési vállalat helyi hullafuvarozását, végül a géperejű bérkocsivállalatokat a törvény hatálya alól mentesíti. A szállítmányozó (speditőr) a kereskedelmi törvény értelmében a gondjaira bízott idegen tulajdon felett a maga nevében rendelkezik, sőt a neki átadott árut ellenkező rendelkezés híján maga fuvarozhatja. Minthogy pedig saját áruját bárki szabadon fuvarozhatja, ebből következnék, hogy a szállítmányozó engedély nélkül az egész országban autó járatokat rendezhet be és szabadon fuvarozhat. A javaslat értelmében azonban a szállítmányozónak akár rendszeres járat létesítéséhez, akár pedig az esetenkinti fuvarozás űzéséhez engedélyre van szüksége és a fuvarozást csak az engedélyben foglalt kikötések mellett folytathatja. Másrészt azonban a javaslat tekintettel volt arra, hogy legalább is a helyi forgalomban az áruk összegyűjtése, kihordása, házhoz vagy telephelyre szállítása a szállítmányozó , ügylettel tényleg elválaszthatatlanul egybeforrott, ennélfogva a szállítmányozónak valamely város, vagy község területére szorítkozó fuvarozását a törvény hatálya alól kifejezetten kiveszi és az engedélyezés alól mentesíti. Hasonló álláspontot kívánt a javaslat a temetkezési vállalatok hullafuvarozásával szemben érvényesíteni. Felsőházi iromány. 1927—1932. XI; kötet. 16
