Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.
Irományszámok - 1927-351
351. szám. 85 ban ezekre a vétségekre is alkalmazást nyernek a Btk.-nak általános rendelkezései, az elévülés kivételével, amiről a 113. §. 2. bek. külön intézkedik. Mert amíg az 1878: Y. t-c. 120. §-ának utolsó bekezdése szerint a büntetés végrehajtása öt év elteltével évül el, addig a 113. §. 2. bek. — figyelemmel arra, hogy itt kereskedelmi vétségről van szó — elégségesnek tartja itt is a három éves elévülést. A vétségek büntetését a büntető határozatok fogházban és pénzbüntetésben állapítják meg. A pénzbüntetés mérték© tekintetében a II. Bn. rendelkezései irányadók. II. rész. A csendes társaság. (1L5.—122. §§.) A csendes társaság szabályozásának szükségességére kellő részletességgel mutat reá az Általános Indokolás. A Tj. a jelenlegi joggyakorlat hiányait is kiküszöböli, amidőn a csendes társaság jogviszonyait átfogó szabályozásban részesíti. A részletek tekintetében a következőket kell kiemelni. 1: A 115. §. — összhangzásban a bírói gyakorlattal — meghatározza a csendes társaság legjellemzőbb jogi alkotóelemeit, elhatárolva ezt a jogviszonyt a kölcsönügylettől; kimondja az elvet, hogy ennek a társaságnak jogügyletei egyedül a vállalat tulajdonosát jogosítják és kötelezik és hogy a társas viszonyt a vállalat cégében sem szabad kifejezésre juttatni. '2. A 116—118 §-ok szabályozzák a tagok belső jogviszonyát és. pedig mindenekelőtt a nyereségben ós veszteségben részesedés kérdését. Ebben a tekintetben a Tj. csupán diszpozitív szabályokat állít fel. Egyetlen kényszerítő szabály, hogy a nyereségben részesedésből a csendes társat kizárni nem lehet. Az ilyen tartalmú megállapodás u. i. teljesen megfosztaná ezt a jogviszonyt a társasági jellegtől. A nyereség és a veszteség kiszámítása és kiszolgáltatása tekintetében a Tj szükségesnek látja a hitelezőknek megfelelő védelmét, amidőn a Ker. Törvény 139. §. 3. bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, hogy a kültag a veszteség által csökkent betétének kiegészítéséig sem kamatot, sem nyereséget fel nem vehet, a csendes társ vagyoni betétére is kiterjeszti. A csendes társ ellenőrző jogát a Tj. a Ker. Törvény 135. §-ának analógiájára szabályozza, követve e tekintetben a bírói gyakorlatot. Annak természetszerűleg semmi sem áll útjában, hogy a társasági szerződés ezt az ellenőrző jogot tágítsa. Indokolttá válhatik ez olyan esetben, amidőn a csendes társ egész vagyonával vesz részt a vállalatban. 3. Hézagot pótolnak a Tj.-nak azok a rendelkezései (119. és 120. §-ok), amelyek a csendes társaság megszűnésének kérdését szabályozzák. A jog legfontosabb feladata valamennyi társas viszonynál annak a kérdésnek megfelelő szabályozása, hogy milyen módon kell a kölcsönös bizalomra épített társas viszonyt a tagok és a hitelezők érdekeinek szoros figyelembevételével megszüntetni. A Tj. ennek a kérdésnek szabályozásánál a Ker. Törvénynek a közkereseti társaságra felállított és a gyakorlatban bevált rendelkezéseit (98—101. és 105. és 106. §-ait) tartotta [első sorban szem előtt, gondosan ügyelve azokra az eltérésekre, amelyek a csendes társaság és a közkereseti társaság közötti különbségekből támadnak. A 120. §. 2. bekezdése a hitelezők érdekét tartva szem előtt, megakadályozza azt, hogy a csendes társ végkielégítési illetményének felvételével elvonhassa az olyan hitelező elől a kielégítési alapot, akinek követelése még a társas viszony fennállása alatt keletkezett. 4. Végezetül a Tj. 121. és 122. §-ai azt a kérdést szabályozzák, hogy minő jogszabályokat kell alkalmazni a vállalat-tulajdonos vagy a csendes
