Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-351

351. szám. 69 • hatatlan károkat okozhat a részvénytársaságnak. Az alaptalan megtámadások ellen a Tj. igen hathatós eszköznek tartja a vétkes felperesnek kártérítésre kötelezését. 5. Minthogy a Tj. a taggyűlés határozatainál szabálynak az egyszerű szótöbbséget minősíti, tehát a többségi elvet juttatja érvényre, a kisebbség kénytelen a társaság akarataként elfogadni minden olyan határozatot, amelyhez a szavazatok többsége felett rendelkező tagok hozzájárulnak. Ezt az elvet a kft.-nál sem lehetett áttörni. Itt is gazdasági társas vállalatról van szó, amelynek működése egyenesen megbénulna, ha minden határozathoz valamennyi tag hozzájárulását követeinők meg. Nehogy azonban a többség a kezébe adott nagy hatalommal visszaéljen, a 41. §. gondoskodik arról, hogy az olyan határozat alapján, amelyről a többség tagjai tudták, hogy a társaság jelentős érdekeit nyilvánvalóan sérti, a többséget tegye felelőssé. A 4L §. nem mondja meg, hogy ki kérhet ilyen esetben kártérítést a többség tagjaitól, hanem hasonlóan a Kt. 189. §-ához, a „károsultaknak" adja meg a kártérítési követelést. Ebből következik, hogy a többség tagjaitól nemcsak a társaság, hanem a kisebbségben lévő tagok, sőt a társaság hitelezői is követelhetnek kártérítést, ha kimutatják, hogy a hozott határozat őket is károsította. 6. A 42. §-szal az Altalános Indokolás már foglalkozott. Az írásbeli szavazás esetében is szükség van arra, hogy az így hozott határozat bevezettessék a határozatok könyvébe, mert máskülönben azt nem lehet a taggyűlés határozatának minősíteni. 7. A taggyűlés összehívása az ügyvezetők joga és egyben kötelessége is. Ez a jog megilleti az ügyvezetőket akkor is, ha a törvény vagy a társasági szerződés másokat ruház fel az összehívás jogával. A 43. §. 2. bek. általánosságban állapítja meg az összehívás kötelezettségét, de emellett kiemeli azt az esetet külön is, amikor a veszteség folytán a törzstőkének fele elvész. Az összehívás elmulasztása esetében az ügyvezetők büntetőjogi és kártérítési felelősséggel tartoznak. A 43. §. 2. bekezdésének 3. mondata abban az esetbén, ha a törzstőke fele elveszett, kötelezővé teszi a taggyűlés határozatának a cégbíróságnál való bemutatását is. Ezt a rendelkezést indokolja a hitelezők érdekvédelme. A 44. §. általában a Kt. 178. §-ának a rendelkezését terjeszti ki a kft.-ságra is, kiegészítve azt mindenekelőtt azzal, hogy a kisebbséget megillető összehívó jog magában rejti azt a jogosultságot is, hogy a kisebbség a már összehívott taggyűlésre bizonyos ügyeknek a napirendre tűzését követelheti. A 2. bek. eltér a 178. §-tól, amennyiben a kisebbség kérelmének nem honorálása esetében nem a bíróságot jogosítja fel a taggyűlés összehívására, hanem magát az összehívást sürgető kisebbséget. Ez az egyszerű megoldás összhangban áll a kft. személyes jellegével és felesleges munkától kíméli meg a bíróságot is. A 44. §. utolsó bekezdése bizonyos féket kíván rakni az indokolatlan összehívásra. A taggyűlés összehívása és megtartása költségeket okozhat, amely költségeket rendszerint a társaság viseli, abban az esetben is, ha a kisebbség kívánságára hívták össze a taggyűlést. Meg kellett azonban adni a taggyűlésnek azt a jogot, hogy olyan esetben, amidőn az összehívás nyilvánvalóan indokolatlan volt, a költségek viselését a kisebbségre háríthassa. Amennyiben a kisebbség nem vetné magát alá a taggyűlés e határozatának, a bíróság lesz hivatva a költségviselés tekintetében dönteni. A 45. §. a taggyűlés összehívásának szabályozásánál számol a kft. intimebb jellegével. A benne foglalt diszpozitív szabályok feleslegessé teszik a hirdetmény útján való összehívást és csupán arra helyeznek súlyt, hogy a meghívók elküldése és a taggyűlés határnapja között legalább nyolc napi időköz legyen. Ezt a rendelkezést indokolja annak a biztosítása, hogy a tagok bizonyos előkészület