Felsőházi irományok, 1927. XI. kötet • 350-387. sz.

Irományszámok - 1927-351

351. szám. 68 kezese ugyanis, amely a társasági szerződést felruházza azzal a joggal, hogy korlátlan összegű pótbefizetési kötelezettséget állapíthasson meg, a Tj. felfogása szerint ellentétes a korlátolt felelősség lényegével. Ezért rendelkezik a 29. §. 1. bekezdésének 2. mondata akként, hogy a társasági szerződésnek ez a kikötése csupán akkor hatályos, ha a törzsbetétek összegéhez viszonyítva határozza meg az ilyen címen kivethető legmagasabb összeget. A kisebbségben levő tagokat teljes mértékben megvédi ezenfelül az a körülmény is, hogy pótbefizetéseket a tagokra kivetni csakis a társasági szerződés világos intézkedése esetében lehet. Ezt a társasági szerződést pedig valamennyi tag állapítja meg és a társasági szerződésnek olyan módosításához, amely a tagok kötelezettségeit súlyosabbá teszi vagy új kötelezettségeket ró reájuk, valamennyi tag hozzájárulása szükséges (74. §. 4. bek.). A 29. §. 2. bek. habár szabályként azt állítja fel, hogy a pótbefizetéseket a törzsbetét arányában kell teljesíteni, mégsem ragaszkodik ennek a szabálynak érvényesüléséhez, mert a társasági szerződést felhatalmazza, hogy ettől az elvtől eltérjen. Lehetséges ugyanis, hogy különösen az elő jogos tagok nagyobb pótbefizetési kötelezettséget fognak magukra vállalni, mint amekkora törzsbetétjük alapján terhelné őket. A 30. §. a. pótbefizetési kötelezettség kikényszerítésénél mellőzi azt a szigorúságot, amelyet ebben a tekintetben a német és az osztrák törvények alkalmaznak. Abból indul ki, hogy a pótbefizetési kötelezettség végeredményben a tag részéről a társaságnak nyújtott minősített kölcsön, amit a 33. §. 2. bek. értelmében — ha az a törzstőkében szenvedett veszteség pótlására nem szükséges — a tagoknak vissza lehet fizetni és aminek beszolgáltatására a tagokat egyedül és kizárólag a taggyűlés kötelezheti. Teljesen elegendő tehát a pótbefizetéssel késedelmes taggal szemben a társaság kereseti jogának a biztosítása és a társaságnak a felhatalmazása arra, hogy a pótbefizetéssel késedelmes tagot a tarsaságból kizárja. Abban az esetben, ha a kizárt tag elárvereztetett üzletrészére befolyó vételár nem fedezné a társaságnak a pótbefizetésére irányuló követelését, a törzstőke leszállítására nem lesz szükség, minthogy a kizárt tag üzletrészére teljesített törzsbetét a társaság vagyonában benn marad. Ha ellenben az árverési vételár meghaladná a társaság követelését, méltányos a többletnek a tag részére való kiszolgáltatása. 4. A 28., továbbá a 31—34. §§. azokat az alapvető rendelkezéseket tartalmazzák, amelyeknek célja a társasági hitelezők minimális garanciáját tevő törzstőkének konzerválása, megőrzése. Ezeknek a rendelkezéseknek jelentőségére az Általános Indokolás is reámutatott (VI.). A részletek tekintetében a következők kiemelése mutatkozik szükségesnek. A 28. §. azt a rész vény jogi bírói gyakorlatunk által követett elvet tartalmazza, hogy a tag a társaság törzsbetét- és pótbefizetés követelésével szemben a társaság ellen őt illető ellenkövetelését nem számíthatja be, mert ezek a befizetések a hitelezők biztosítékát alkotják (328. sz. E. H.) Habár az analógia csakis a törzsbetétekre teljesítendő szolgáltatások tekintetében áll, a Tj. indokoltnak tartotta ezt a szabályt a pótbefizetési követelésre is kiterjeszteni, abból indulván ki, hogy a taggyűlés rendszerint olyan esetekben fogja a tagokat a pótbefizetések teljesítésére felszólítani, amidőn az újabb tőkére a társaság szanálása érdekében van szükség és hogy a pótbefizetéseknek legfontosabb rendeltetése a törzstökében beállott veszteség fedezése. A 31. §. 1. bek. lényegileg a Kt. 163. §-át terjeszti ki a kft.-ra. A kft.-nál „felosztás alá eső nyereségről" csak akkor lehet szó, ha a valóságos tartozások levonása után megmaradó tiszta vagyon nemcsak a törzstökét és tartalékalapokat, hanem az esetleges pótbefizetéseket is fedezi, és ezeknek a levonása után is marad még tiszta vagyon. A 2. bekezdés számol a mellékszolgáltatások különleges természetével,